Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 3. szám
AZ IMÁDSÁG „Az imádkozásban állhatatosak legyetek, vigyázva abban hálaadással“ (Kol 4,2) Sok igehely világítja meg számunkra az imádság nagy jelentőségét. Általa lehetőségünk van Istennel közvetlenül beszélni. Ezt a „szentélybe vezető utat“ Jézus Krisztus tette számunkra szabaddá az ö vére által (Zsid 10,19-20). A hivő ember mindenkor élhet vele, sőt a Zsidók 10,22 egyenesen fel is szólít, hogy járuljunk Hozzá bizalommal. Számos Ige figyelmeztet, hogy az imádságot el ne hanyagoljuk. Az imádságban négy dolognak kell kifejeződnie. 1. Imádás: Áldjuk és magasztaljuk a mi nagy és szent Istenünket. Dávid számos zsoltára ad erre példát. Több újszövetségi levél kezdődik így: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja“. 2. Hálaadás azért, hogy lehajolt hozzánk, és minket, elveszett bűnösöket megajándékozott azzal a lehetőséggel, hogy Benne mennyei Atyánkra találhassunk. Hálát adunk az ö Fiának, a mi Urunk Jézusnak, Aki engesztelő áldozata révén utat készített számunkra az Atyához. Világosan felismerhetjük a hálát Jákob imádságában, amikor azt mondja: „Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél“ (1Móz 32, 10). Még ennél is mélyebb az a hála, amely a tanítványokat eltölti, amikor az Úr kegyelmére és jóságára gondolnak, amely örök üdvösséget ajándékozott nekik. Szoktunk-e hálát adni? Ha a szenvedésnek arra a súlyos útjára gondolunk, amelyet Urunk végigjárt értünk, akkor bizonyára el kell ismernünk, hogy nagyon kevés a mi hálánk. 3. Kérés, mert tudhatjuk, hogy mennyei Atyánk minden dolgunkról gondoskodni kíván. Ezzel a bizalommal már Izráelből is sokan fordultak Istenhez. Pál, aki imaéletében gazdag tapasztalatokra tehetett szert, erre szólít fel minket: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt“ (Fii 4,6). Kéréseinket Isten elé vinni — ez a Benne való eirejtettség tudatával ajándékoz meg, hiszen gondjainkat lerakhatjuk Előtte. Még ha olykor nem is teljesítheti kéréseinket, imádságunk nyomán föltétlenül békesség tölti el szívünket, és ez megőrzi értelmünket Krisztus Jézusban (Fii 4,7). 4. Közbenjáró könyörgés: Ezáltal a hivő befolyásolhatja Isten cselekvését. A közbenjáró imádságra egyik legnagyobb példánk Mózes, aki újra meg újra közbenjárt Istennél Izráel népéért, amikor az lázadozott és engedetlenül elfordult Istentől. Ugyanígy példaképünk lehet Pál, akinek leveleiből oly gyakran kicsendül könyörgése a gyülekezet megépüléséért, valamint egyeseknek a hitéletben való megerősödéséért. Az ITimóteus 2,1-2 felhívását, hogy könyörögni kell „minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért", éppoly fontosnak kell tartanunk, mint az emberek üdvösségre jutásáért mondott imádságokat. Isten Igéjében számos őszinte és komoly imádság maradt ránk. Legnagyobb példaképünk azonban maga az Úr Jézus, Aki oly sok imádságban eltöltött órában nyert erőt az Atyánál. Tőle tanuljuk meg a legfontosabb belső magatartást, amely hivő bizalommal engedi át a döntést az Atyának: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied" (Lk 22,42) — tudta mondani, amikor tudatosan elindult értünk a szenvedés fájdalmas útján. Eleget imádkozunk? Újra meg újra fel kell tennünk magunknak ezt a kérdést. Ez az „Istennel való beszélgetés" az 50
