Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1980 / 2. szám

FIATALOK LEVELEZNEK a Biblián belüli ellentmondásokról Kedves Dani! Köszönöm tanulmányodat, valóban az volt. Érdeklődéssel olvastam és sokat tanultam belőle. Még mindig van további kérdésem a Bibliá­val kapcsolatban. Ha az a Szentlélek által ihletett, egységes mű, akkor miért vannak, hogyan lehetnek benne ellentmondások? Mert bizony vannak. Hirtelen három jut eszembe. Az Ószövetségben gyakran olva­sunk az ellenség elleni bosszúállásról, sok zsoltárban is. (Pl. „Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a Te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod, fizess meg hétszeresen a gyalázatért, amellyel il­lettek!“ (Zsolt 79, 10. 12). lézus azt hirdeti, hogy szeressük ellenségeinket, jót tegyünk velük. Ir a Biblia arról, hogy Jézus Krisztus az alap, amelyre az egyház épül, a római ka­tolikus egyház pedig Pétert és a nyomában kialakuló pápai tisztséget tekinti ilyen alap­nak. Pál arról ir, hogy hit által igazulunk meg, Ja­kab pedig arról, hogy cselekedetek által. Hogy lehet mindezeket összeegyeztetni? üdvözöl és válaszodat előre is köszöni Zoli Kedves Zolikám! örülök, hogy írtál, mert fontos az ilyen kér­dések tisztázása. Nézzük először az úgyne­vezett „bosszú-zsoltárok" kérdését. Van a Biblián belül bizonyos fejlődés, üdvtörté­neti fokozatosság. Nem egyszerre mondott el Isten mindent, hanem fokozatosan alakult ki teljes üzenete, míg végül Jézus Krisztusban érte el a csúcsát. Olyan dolgokban, amelyek­re nézve Jézus többet, nagyobbat hirdetett, mint az előtte fellépő próféták, szentírók („én pedig azt mondom nektek“) — ránk nézve már Jézus tanítása és példája kötelező. Nem léphetünk vissza alacsonyabb fokra, mint amilyenre Ö már felemelt minket. Ne­künk már Jézus Krisztus a legfőbb normánk. Második kérdésedben a teljes Újszövetség összefüggése és eredeti, görög nyelvének is­merete igazit el. „Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus" (IKor 3,11). üdvösségünk is, az egyháznak is Ő az alapja. Hogyan értsük hát azt az Igét, amelyre hivatkozol, a Mt 16, 16-18 verseit? „Ti kinek mondotok engem?“ — kérdezte egy alkalommal Jézus a tizenkét tanítványtól. „Simon Péter erre megszólalt és így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus így válaszolt neki: Boldog vagy Simon, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, ha­nem az én mennyei Atyám. Én pedig azt mondom neked: Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta." Pé­ter személye vagy hite volna a kőszikla? A Szentírás görög szövege így hangzik: „Te Petros vagy és ezen a petrán építem fel egyházamat. “ A petra nagy, kimagasló sziklahegyet, kó­szált jelent, építésre kiválóan alkalmas szik­latalajt. A petros pedig kisebb kődarabot, parittya­követ, amely a kószáiból, a nagy hegyből származik. Pétert Isten Lelke tette azzá, amit e név je­lent: Jézus Krisztus anyaszentegyházába beépíthető kődarabbá. A kőszikla pedig az, Akit Simon Péter megvallott: Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus szavának értelme a kö­vetkező: „Péter, Isten kijelentette neked az én messiási méltóságomat és istenfiúságo­­mat, én viszont ehhez azt fűzöm még hoz­zá neked Péter, hogy én ennek az igazság­nak a sziklaalapjára akarom felépíteni az én gyülekezetemet. “ Harmadik kérdésed lényegét ebben foglal­hatnám össze: egy érem két oldala. Aszerint, hogy merről nézi az ember. Hit és cseleke­det viszonyát említed. Pál apostol többször hivatkozik Ábrahámra, mint a hívők atyjára, ősére. „Hitt Ábrahám az Istennek, és Is­ten ezt számította be neki igazságul. Aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazság­nak. " A mi üdvösségünknek is az a titka, hogy „hiszünk abban, aki feltámasztotta a halál­ból Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért és feltámasztatott megigazutásun­­kért“ (Róm 4,3-5; 24-25). 47

Next

/
Thumbnails
Contents