Vetés és Aratás, 1980 (13. évfolyam, 1-3. szám)
1980 / 2. szám
— Emmaus Bibliaiskola 3. számú füzete — Ebben a tanulmányban hat személyről van szó, akik az Úr Jézussal az ő halálával kapcsolatos események során találkoztak: a haldokló gonosztevő a kereszten, a kivégzést vezető római százados, a gyáva Pilátus, Heródes Antipasz uralkodó, Júdás az áruló, és Nikodémus, aki kétszer született. Hogyan viselkedtek ezek a férfiak, amikor eljött számukra a nagy pillanat? — Nos, voltak akik Jézus ellen fordultak; mások nagy határozottsággal melléje álltak. Abból, amit ezek mondtak és tettek, egy és más fennmaradt számunkra, hogy szívünkre vegyük a bennük található tanítást. Lássunk egy részletet a római százados életéből: John Phillips: AKIK AZ ÚR JÉZUSSAL TALÁLKOZTAK Csak nagyon keveset tudunk erről az emberről. Sem nevét, sem hazáját, sem nemzetiségét nem ismerjük. Tipikus névtelen képviselője a tömegnek. Azt tudjuk, hogy százados volt a hatalmas római hadseregben és hogy Júda tartományában szolgált, amikor Krisztust megfeszítették. Ö volt az a férfi, aki a kivégző osztagot vezényelte. Ő feszítette meg Isten Fiát, és szolgáltatta ki öt nyilvános megszégyenítésre. Krisztus, a halála napján két drága emberi lelket vonzott magához. Szabadító kegyelme kétszeresen nyilvánult meg: először egy zsidót, azután egy pogányt ölelt magához megváltottai közé. Az egyik az az ember volt, aki Öt átkozta, a másik pedig, aki megfeszítette .. . Szemlélte Krisztust Elkezdte szemlélni Jézust, és hamarosan szembekerült személyének jelentőségével. Az Úr Jézus hatalmas volt ahhoz, hogy a római keresztet trónussá változtassa. Úgy látszott, mintha az egész jelenet inkább koronázás lenne, semmint keresztrefeszítés. Soha azelőtt nem látta ez a százados, hogy valaki ilyen nagy méltósággal viselt volna el ilyen rettenetes csapást; ily nagy lelki nyugalommal ilyen borzalmakat. Hallotta, amint Jézus Krisztus azt mondja: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!“ Ez ámulatba ejtette és elgondolkoztatta. Ilyennel még sohasem találkozott, hogy egy megfeszített ember így imádkozott volna. Soha ember így még nem beszélt. Vajon ez csupán ember volna? És feszülten nézte s hallgatta, míg egészen le nem bilincselte Jézus Krisztus személyisége. S ez mindig így történik, ha mi is készek vagyunk erre. Mert Jézus Krisztus személye páratlan az egész világtörténelemben, mert az Ő személyisége a szent, szerető, tökéletes és dicsőséges Isten személyisége. A százados azután tudatára ébredt Krisztus szenvedése és fájdalma jelentőségének. Nemcsak a megfeszítés okozta testi kín volt ez. Ilyet ez a százados már sokat látott. Nem is Izrael vezetőinek és a lármázó sokaságnak gyűlölködő gúnyolódása: ez is szokásos volt a keresztrefeszítéseknél, ha nem is mindig ilyen nagy mértékben. Hanem az a fényes nappal támadt félelmetes sötétség, amely betakarta az egész jelenetet három hosszú órán át. Azután az a szívbemarkoló kiáltás: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?“ Ez a szenvedés messze felülmúlt minden emberi képzelőtehetséget, s ráadásul olyan ember szenvedte át, aki szent, bűntelen és szeplőtelen volt. S végül felismerte ez a százados az Úr Jézus hatalmát is. Nemcsak a sötétség rettentette meg, akármilyen félelmetes volt is az. De megrendült a föld a lába alatt, és megrepedeztek a sziklák. És történt még valami, aminek jelentőségét igazán csak a zsidók mérték fel: kettéhasadt a templom kárpitja. Mind ezek azonban olyan jelek voltak, amelyek még egy pogány ember szívét is megrettentették. A legnagyobb csoda azonban kétségkívül az Úr Jézussal együtt megfeszített egyik gonosztevő 45
