Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 3. szám

Egy részlet a könyvből A Szent Szellem munkálkodása Isten gyermekében a 2Korintus 3, Galata 5, Efézus 5,14 igerészek tanítása szerint. A felsorolt bibliai kijelentésekből meg­ismerhetjük, hogy a Szent Szellem je­lenléte a hivő emberben avégett adatik, hogy benne kiábrázolja az Úr Jézus Krisztus életét. Talán a leghatározottab­ban a 2Korintus 3,17-18 utal erre: „Az Úr pedig Szellem, és ahol az Úr Szelle­me, ott a szabadság. Mi pedig, miköz­ben fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme ál­tal dicsőségről dicsőségre.“ Magyarán mondva az előbbi Ige azt fejezi ki, hogy miután Krisztus elvette rólunk a törvény alatti élet fátyolét, adta helyette a kegyelem Szellemének szolgálatát. A múlandó helyét átvette a maradandó. A törvény alatti szolgaságot felcseréltük a Szellem szabadságával. Félretétetett a kárhoztatás szolgálata, és elkövetkezett a Krisztusban való megigazulás korsza­ka mérhetetlen dicsőségében. Isten Szelleme szabadságban és világosság­ban kezdte el rajtunk nagy művét, amelyről az Ószövetség népe nem is sejthetett semmit. Eltávolította a leplet a hívők szívéről, miközben a törvény hí­vei még mindig szívükön hordozták a sö­tét fátylat, „valahányszor Mózest olvas­ták“; természetesen számukra is készen volt az egyszerű orvosság: „De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.“ A törvény és kegyelem szövetsége alatt élőkre vonatkozó, az Igében itt felsorolt ellentétek közül talán a legjelentősebb az a tény, hogy míg a Mózes (a régi szövetség képviselője) arcán ragyogó dicsőséget el kellett rejteni, arra nem lehetett nézni, az új rend éppen ennek ellenkezőjét kívánja meg: közelről és fe­detlenül kell szemlélnünk az Úr Jézus Krisztus dicsőségét. így vezet el ben­nünket az Ige a Szellem „még dicsősé­gesebb" szolgálatának a céljához. A „fedetlen“ arc ékesen szól elménkről, amelyet egykor a bűn elsötétített, de most ismeri és szereti Krisztust (lásd 2Kor 4,6). A „tükrözzük vissza“ a Krisz­tus által megvilágosodott tekintetet je­lenti. Ebben meglátszik az Ő dicsősége (lásd a 2Kor 4,1 -2-t, amelyből kitűnik, hogy maga á tükör az evangélium). A kiváltott hatás az Úr Jézus Krisztussal való foglalkozás biztos következménye: folyamatos átalakulás. Ennek során er­kölcsileg és szellemileg egyre hason­lóbbá válunk Hozzá. A keresztyén jellem átalakulása a Szent Szellemnek tulajdonítható. Lépésről lé­pésre történik, amint a 3,18 mondja: „Ugyanarra a képre formálódunk át di­csőségről dicsőségre az Úr Szelleme ál­tal". Áz „Úr Szelleme által“ kifejezés jelzi, hogy a Szent Szellem jellemzője a krisztusi élet megvalósítása külön-kü­­lön mindegyikünkben, amelyért az apostol könyörög a Galaták számára, hogy „formálódjék ki bennük a Krisztus" (4, 19). Milyen szomorú látni, hogy egyesek beérik az Úr Jézussal kapcsolatos se­kély, felszínes élménnyel. Mennyire ká­ros ez az egyénre és a gyülekezetre! Amik vagyunk, az ad értéket mondani­valónknak és cselekedeteinknek, és et­től függ bizonyságtételünk gyöngesége vagy ereje. A jobb gyülekezeti vezetők Krisztushoz mindinkább hasonlóvá vál­nak, a jobb gyülekezeti tagokra pedig Krisztus komolyabb ismerete és a Vele való egyre erősödő kapcsolat a jellem­ző. Használjuk azért az igazság tükrét, mélyedjünk el a Krisztussal való fog­lalatosságban, hogy önző céljaink el­halványuljanak, és szinte öntudatlanul, természetes folyamatként újuljon meg új emberünk Teremtőnk képmására (Kol 3,10). A 114 oldalas jegyzet DM 3.— vagy US $ 2.— önköltségi áron kapható. 69

Next

/
Thumbnails
Contents