Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)
1979 / 3. szám
KÉRDÉS FELELET Kérdés: Miért tiltotta meg Jézus, hogy csodatetteit elmondják, elhíreszteljék a meggyógyultak? Felelet: Jézus sohasem akart látványosan, feltűnéstkeltően fellépni, mert tudta, hogy a csodák és jelek csak rövid ideig hatnak az emberekre, és nem mindig meggyőző erejűek. Ellenkezőleg, néha az ellenállás, visszatetszés érzését váltották ki az emberekből. Gondoljunk a sorvadt kezű ember meggyógyításának történetére, amikor a farizeusok elteltek vak dühvei, mert Jézus szombaton gyógyított. Ismerjük a gadarai megszállott meggyógyitása esetében a város lakóinak a hozzáállását Jézus csodatettéhez. Kivonultak a városból és kérték Jézust, hogy távozzon a környékükről, mert számukra nem az volt lényeges, hogy a megszállott ember meggyógyult, hanem sokkal inkább az a kár, ami érte őket azzal, hogy a disznónyáj belefulladt a tengerbe. Vagy gondoljunk arra az eseményre, amikor Jézust ugyancsak a megszállottak meggyógyítása után azzal vádolták meg, hogy Belzebub által űzi ki az ördögöket, nem isteni hatalmánál fogva. Jézus tudta, hogy milyen lélek lakozik az emberekben, ezért nem is bízta magát rájuk. Amikor az ötezer férfi megvendégelése után királlyá akarják koronázni és sokan állhatatosan kísérik a tengerparton, Jézus tisztában van azzal, hogy csak a kenyér miatt követték őt. Lázár feltámasztásának csodája fellelkesítette Betánia és a környék lakóit, és amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, ünneplő, hozsannázó tömeg kíséri, pálmaágakat lengetve. Ám ö ismerte a tömeg állhatatlanságát; sír felettük, hiszen lélekben látta előre, hogy miként kiáltják majd néhány nap múlva a hozsánna helyett a „Feszítsd meg!“-et. A tömeg csak tehetetlen massza, amely hányódik a bámulat, lelkesedés, kíváncsiság, fellángolás és őrjöngő pusztításvágy érzései között. Ezért tiltja el Jézus a meggyógyultakat, hogy ne csapjanak propagandát mellette; ezért nem tesz semmilyen jelt Heródes előtt sem, amivel pedig életét menthette volna meg; nem száll le a keresztről, mert tudta, hogy ennek ellenére sem hittek volna benne. Ezért hárítja el a farizeusok kérését is, amikor mennyei jelt kérnek tőle, de csak a Jónás próféta jele adatik nekik. Bár Jézusnak Názáretben meghirdetett programjában szerepel a vakok, sánták, bénák meggyógyitása is, mégis elsősorban a bűnigában fogva tartottak megszabadítását, a megmentő örömüzenetet, az Úr kegyelmi esztendejét hirdeti. Tudja, hogy sokkal fontosabb az életet megnyomorító bűn hatalmának a megtörése, a bűn rabságából való felszabadítás, az Atya örök kijelentésének hirdetése, mint minden bámulatot keltő csoda, vagy mennyei jel. Ezért mondja a tetőn lebocsátott gutaütöttnek: „Bízzál fiam, megbocsátattak neked a te bűneid.“ Ez Jézus számára fontosabb, mint a testi gyógyulás, amelyet természetesen az élő hit felkeltése után ajándékként megad minden hívőnek, mint ahogy a gutaütöttet is meggyógyítja annak igazolására, hogy Isten Fiának van hatalma bűnöket is megbocsátani, valamint gyógyítani is. Ám az Ige, az örömüzenet sokkal fenségesebb: Egy házasságtörő asszonynak adja vissza lelki és testi életét; egy samaritánus asszony boldogtalan életét formálja át, aki sokkal nagyobb csődületet támaszt azzal a városban, hogy Jézus felfedte életének terhes megkötözöttségét, mintha bármilyen csodát tett volna. És ha néha nagyon kemény volt Jézus beszéde1, úgyannyira, hogy tanítványai közül sokan megbotránkoztak benne és nem jártak többé vele, megkérdezve a tizenkettőt, Péter válasza a fenti kérdésre a döntő: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia“ (Jn 6,68-69). — vi — 62
