Vetés és Aratás, 1979 (12. évfolyam, 2-4. szám)

1979 / 3. szám

Milyen örökséget hagysz gyermekeidre? „Ádám pedig ismét ismeré az ö felesé­gét, és az szült neki fiat, és nevezte an­nak nevét Séthnek: mert adott úgymond nekem az Isten más magot Ábel helyett, kit Káin megölt. Séthnek is született fia, és nevezte annak nevét Énosnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak ne­vét.“ I Móz 4,25-26. Megszületett Séth, aki már nem Isten képére és hasonlatosságára lett, hanem Ádámnak, a bűnbe esett embernek ha­sonlatosságára (1 Móz 5,3). Fiának a Séth nevet adta, mert benne egy új nemzedék alapját látta, és valóban az ő utódai lettek azok, akik kezdték segít­ségül hívni az Úrnak nevét. Tőle szár­mazott Nőé, akit Isten egyedül talált igaznak a vele egykorú romlott nemze­dék között, és így kegyelmet talált az Úr előtt. Séth látva, hogy az ember a bűn követ­keztében milyen nyomorúságba és ín­ségbe került, hogy lelke, teste martalé­kává lett minden gonosznak és a halál­nak, fiának az Énos (= halandó) nevet adta. Tudta, hogy önmagában és ember­társaiban nem bízhat, és így kezdte se­gítségül hívni az Úrnak, a Szabadítónak a nevét. De végül ez a nemzedék is el­távolodott Istentől, mikor fiaik a káini nemzetségből választottak maguknak feleséget, és így ők is megromlottak. Ezért ők és utódaik elpusztultak a vízö­­zönben. Nőé végig hű maradt, és Isten megszabadította őt és családját a szörnyű ítélet elől. Ő mindeneknek Ura, és ma is megszabadítja azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes éle­tükben rabok voltak, de ebben a nyomo­rúságos helyzetben Jézus Krisztus ne­vét segítségül hívják. Az Ö neve „Sza­badító", és mindenki, aki segítségül hív­ja az Úr nevét, megtartatik (Róm 10,13). Ő az, „aki elhívja eleitől fogva a nem­zetségeket" és így szól: „Én az Úr, az első, és az utolsókkal is az vagyok én!" (Ézs 41,4). Ő az Alfa és az Omega, a kez­det és a vég, az Első és az Utolsó, aki kezdettől fogva hívja az embereket, hogy megszabadítsa azokat, akik Őt se­gítségül hívják. Pál apostol Isten iránti hálával köszönti a korintusi szenteket, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét se­gítségül hívják Korintusban és bármely helyen (1 Kor 1, 2). Szülők és nagyszülők! Vigyázzatok, hogy milyen örökséget hagytok gyer­mekeitekre. Káin örökségét-e, akinek utódai Isten ítélete alá kerültek, vagy a Krisztus vére által magszabadultak drá­ga örökségét, mint akik segítségül hív­játok az Úr nevét? „Higgy az Úr Jézus Krisztusban és megszabadulsz, úgy te, mint a te házad­­népe!“ (Csel 16, 31). * * * Szép és nemes emlékeket Szép és nemes emlékeket szeretnék hagyni rátok: a szeretet és áldozat megannyi jelét. Ezért küzdők egy Szizifusz elszántságával. Jószándékok szikláját görgetem céljaim fénylő csúcsai felé, de mindig visszagördül, s olykor csaknem halálra zúz. De jó ügyért folyik e küzdelem; kegyetlenül szép és csontszaggató, mégis: ember boldog csak így lehet, s csak igy lehet apává egy apa. Szép és nemes emlékeket szeretnék hagyni rátok, ha belehalok is. EMLÉKKÖNYVBE — Kislányomnak — Ég, föld között száll, mint a pára az életem, az életed. Emlék lesz minden, te is, én is ... Lennék bár szép emlék neked! Akkor is él e vers, ha porlad rég már a kéz, mely írta, lenn. — Álmodd az életet olyannak, hogy egyszer szép emlék legyen! F. L. 52

Next

/
Thumbnails
Contents