Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
Lelki magvetés jó talajra „Némelyik mag pedig jó földbe hullott és termést hozott... A jó földbe hullott mag pedig az, aki meghallgatja az Igét, megszívleli és termést hoz. Az egyik százszorosát, a másik hatvanszorosat és némelyik harmincszorosát“ (Mtl3, 8.23). Miután már három ízben a magvetőről szóló példázattal foglalkoztunk, éspedig a kemény, a köves és a tövises talajra esett maggal, fordítsuk most figyelmünket a jó talajra hullott magra, amely bő termést hozott. Elsőnek tisztázzunk egy kérdést: Mi az előfeltétele a jó termésnek? — Három tényező: jó minőségű vetőmag, kifogástalan termőföld és kedvező időjárás. Az eredményes lelki magvetés előfeltétele szintén három tényező: Isten szent Igéje, a Szentlélek közreműködése és a hallgató szívének állapota. Az első kettő, az Ige és a Szentlélek nem jelent problémát, Isten gondoskodik róla és bőven adja. Az egyetlen probléma az ember szíve. Ezért ecseteli Krisztus a példázatában oly behatóan a szántóföld négyféle minőségét, értve ezen az ember szívének többféle állapotát. Az elhintett magnak, képletes szó nélkül: az elhangzó Igének különböző a kihatása, aszerint, hogy milyen lelkületű ember hallgatja. Jézus példázata szerint az elhintett mag három esetben eredménytelen volt és csak egy, a negyedik esetben eredményezett termést; vagyis egy a három arányában. Emberi felfogás szerint egy gyér és szinte lehangoló eredmény. A példázó nagy Mester ezzel minden szépítkezés nélkül arra utal, hogy a lélekmentés terén kifejtett fáradságnak és hozott áldozatnak egy tekintélyes része sajnos kárba vész. Ez egy tény, amellyel minden lelki munkásnak számolni kell. Főleg manapság, amikor az ember leikéért egy sokféle eszközzel vívott és olykorelkeseredett „közelharc“ folyik. — Egy pesszimista egyházszemély egyszer azt mondta, hogy Péter apostol egy prédikációjára háromezer ember tért meg, és manapság majdnem háromezerszer kell prédikálni, míg egy valaki megtér. Ez persze túlzás. Mindamellett tény, hogy a lelki magvetés erdménye nem százszázalékos. Nem volt az a múltban, nem az a jelenben és nem lesz az, míg Krisztus újra el nem jön és a Sátán hatalmát teljesen letöri. De ez ne bátortalanítson el minket. Inkább szóljunk Krisztusról kilencvenkilencszer hiába, mintsem hogy elmulasszuk, hogy á századik bizonyságtételünkre valaki megtérjen. Krisztus hű bizonyságtevőinek minden fáradozását bőven kárpótolja a Szentírás biztató ígérete: „Aki visszatéríti a bűnöst téves útjáról, a halálból menti meg a lelkét és számos bűnt takar el“ (Jak 5, 20). A jó földbe hullott mag termést hozott, olvastuk. Az egyik 100-, a másik 60-, a harmadik 30-szorosat. Ez nem történt egyik napról a másikra. Ahhoz, hogy az elhintett mag csírázzon, szárba szökkenjen, virágozzon és végül teljesen megérjen, időre van szükség. Ez intsen bennünket, a lelki magvetést illetően, türelemre. Minél nemesebb valamely növényzet, annál lassabban érik. A dudva egy-két hét alatt elszaporodik, a gabona megérése hónapokig tart. A gonoszság veteménye úgyszólván szemlátomást nő, a lelki gyümölcs érlelése pedig lassú folyamat. Ez a folyamat az élet egyik csodálatos misztikuma. Az elhintett mag a föld méhében először oszlásnak indul, majd titokzatosan újjáéled, és végül sokszoros gyümölcs lesz belőle, úgy odakint a természetben, mint átvitt értelemben, az ember lelkében. Jézus Urunk magyarázata erről így szól: „Bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem esik a földbe és ott el nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz“ (Jn 12, 24). A magvetőről szóló példázat tanulsága röviden összefoglalva a következő: A jó termőföld gyümölcsöt terem, a rossz — 10 —
