Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám
Kit hallgat meg Isten? Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő és az Ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja" (Jn 9,31). Mennyi ima hangzik el, és ezzel kapcsolatban mennyi a kétség, csalódás és reménytelenség, mikor ezekre az imákra nem jön felelet. A meg nem hallgatott imák miatt mily sokan távolodtak már el az Úrtól! A fenti Igében az Úr Jézustól világosságot nyert vak rámutat az imameghallgatás útjára és módjára. Ő, aki vakon született, nem tudott személyesen utánajárni az Úr dolgainak, csak annyit tudhatott belőle, amennyit az emberek itt-ott könyörületből közöltek vele. — Isten Szentleikének munkája, ha egy hosszú évekig testi és lelki sötétségben élő olyan világosságot nyer, hogy az imaélet egyik legfontosabb alapkövetelményére rá tud mutatni. „Isten nem hallgat meg bűnösöket." — De ki nem bűnös? Hiszen az (rás világosan megmondja: „Mind elhajlottak... mindenki vétkezett“ (Róma 3,12.23). Akinek nem csupán a maga földi kívánságai az imatárgya, aki nemcsak gépiesen elmondja a Miatyánk-ot, hanem aki a maga tehetetlenségének és nyomorúságának tudatában bűnbánattal és teljes szívvel tud mennyei Atyánk elé járulni. Az istenfélő ember is gyenge és esendő bűnös, aki szintén ki van téve a földi élet minden megpróbáltatásának, kísértéseinek és harcainak, de nem bűnben élő ember. Nem hasonlítgatja életét másokhoz, sem mások kívánságához, hanem az Isten akaratához, melynek a teljesítéséért buzgón könyörög erőért. Lelkiismerete annyira érzékeny a legkisebb dolgokra nézve is, melyekkel az Urat megszomoríthatná, hogy még attól is óvakodik, ami másoknak föl sem tűnik. Naponta imádkozik azért, hogy az Úr álljon élete középpontjában. Fél Istent megbántani, ezért az Ö akarata életének egyedüli irányítója. A „Miatyánk"ban elhangzó „ ... legyen meg a Te akaratod“ nem elcsépelt mondat csupán, hanem élet és valóság, szívből fakadó kívánság imájában. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem“ (Zsolt 50,15). Milyen sokan félreértik ezt, amikor a „nyomorúság “-on főképp az anyagi nehézségeket vagy a testi betegséget értik. Pedig lehet-e nagyobb nyomorúság, mint a bűn, mely tulajdonképpen alapja minden további bajnak? „Hívj segítségül a nyomorúság idején" — szól az Úr. Itt kezdődik az igazi megbékélés Istennel: segítségül hívni, nem a magunk erejében bízni, nem takargatni, szépítgetni vétkeinket, hanem engedelmeskedni hívó szavának. Ez az egyedüli útja annak, hogy meggyógyult lélekkel érezhessük Isten gyermekeinek boldog biztonságát, és hálás szívvel dicsőítsük Őt. így jöhet azután szabadulás minden más, földi bajból is. „Aki az Ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.“ Mi Isten akarata? Az Ószövetség hosszú oldalakon át sorolja föl Isten akaratát, hogy mit kellett tenni, vagy mi volt tiltva a zsidó népnek. Az Újszövetségben ezt nagyon egyszerűen és röviden olvashatjuk. Mikor az Úr Jézustól az előzőleg kenyérrel és hallal kielégített sokaság azt kérdezte: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?“ Jézus azt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött" (Jn 6, 28-29). Milyen egyszerű Isten dolga! Isten akarata az, hogy higgyünk az Úr Jézusban, Öt elfogadjuk, parancsának engedelmeskedjünk. „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha megmaradtok énbennem és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek“ (Jn 15,5-7). Ez az imádság meghallgatásának a nyitja. Milyen kegyelem, hogy nekünk imádságot meghallgató Istenünk van! De hogy azt teljesítse is, annak megvannak a komoly feltételei. L. 1. 54
