Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám
Isten gondviselése Madarak,virágok és a te nagy gondjaid .Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: Nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek megnyújtani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogy növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma még van és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kishitüek? Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? — vagy: Mit igyunk? — vagy: Mit oltsunk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az Ű országát és igazságát és ezek is mind megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért. Elég minden napnak a maga baja" (Mt 6,25-34). A Krisztusban nyert élet — ha egészséges — gyorsuló iramot vesz a szükség és baj idején. A bajok és a szükségek kérdések, Isten kérdései afelől, hogy egyetértünk-e vele a bűn, a nevelés és a mennyei szeretet kérdéseiben. Ezért a hivő ember számára a szenvedés, szükség mindig saját terveinek Isten látásához, terveihez való igazítására szolgálnak. Szabadítsd meg hitedet sok haszontalan tehertől, hogy Isten terheit hordozhassad! Az aggodalmaskodás pogány kérdései azt mutatják, hogy nincsen elég dolgod Isten országában. A Máté 6,33-ban tanácsolt „keresés“ helyett sok mindent találtunk, amit nem Isten országában kerestünk. Ezeket el kell vetnünk. Ha egészen az Gr kezébe adod magad, minden gondod Isten terhévé lesz. Válasszad ezt a könnyű életet, mert felségesen szép és gyönyörűen nehéz. Minden kis virág, mely karcsú testét játékosan ringatja a futkosó szélben, minden hirtelen felreppent kismadár egyegy szívvidító prédikáció Isten hűsége felől. Meg tudnád-e mérni, csak saját mértékeiddel is, mennyivel drágább vagy a virágoknál és a madaraknál? Melyik apa becsüli többre kertje virágait és a kertben levő madárfészkeket saját gyermekei boldogságánál? íme, értelmed is ellened vall. Termetedet nem növelheted, de növekedhetsz a Krisztusban! Tested legkisebb dolgai felől sem tehetsz semmit, de lelked dolgában hatalmasabb vagy, mint az angyalok. Egyre erősebb lehetsz a hitben, egyre közelebb juthatsz az éghez, egyre több vonást viselhetsz a Bárány természetéből, egyre inkább önként a sor végére kerülhetsz, hogy így légy egyre nagyobb. Az a nagy, aki vígan szolgál. Mennyi bosszúság van a ruhák körül, s mennyi serénység. Milyen kevés a lelki igyekezet! A római katonák kisorsolták Jézus egybeszőtt ruháját, valaki hordta, és istentelen életet élt továbbra is alatta. Te öltözzed fel Krisztust és élj isteni életet ebben az öltözetben. Amilyen buzgó leszel lelkednek dolgában, olyan sürgőssé válik Isten számára, hogy anyagi gondjaid ebben a buzgóságodban ne akadályozzanak. Több bibliaolvasás a rohanva végzett „csendesség“ helyett, amelybe mindjobban belekiabál az azonnali tennivaló. A holnap nem a tied. Ma állj erősen, ma légy hálás, ma ne maradj adósa se az Úrnak, se az embereknek. Mosolyogva, imádkozva állj háttal a holnapnak, s ha szembejön veled — holnap —, szenteld Istennek. Z. 1. 52
