Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám
11. évfolyam vetés aratás Merre vagy ? Hallgasson meg téged az Úr! Isten Báránya, mondd meg: merre vagy? Lelkünk romlása nagy lett, újra nagy. ítélet vár reánk törvény s jog szerint, ha drága véred meg nem mos megint. Hajnalsugár, te tiszta égi fény, mikor ragyog már sugarad felénk? A sötétségben eltűnt az utunk — ha nem lesz reggel, haza nem jutunk. Megütött szikla, hol vagy, hol fakad áldott sebedből üdítő patak? A sivatagban mind szomjan veszünk, ha élő vizet Te nem adsz nekünk. Égi ajtó, te felnyitott, szabad — átjutni rajtad, mondd, mikor szabad? Istenhez vágyunk, Ő is vár reánk, nyissa ki zárad zörgető imánk. Isten népe, Isten gyermekei, akár egy órával előbb voltak együtt és naponta szoktak találkozni, akár talán évek, évtizedek óta nem látták egymást, mindig azzal a lelkülettel vannak együtt — s kell, hogy együtt legyenek —, hogy kölcsönösen jót kívánjanak egymásnak. Isten az övéi számára áldásokat készít, mi pedig áldást kérünk egymás számára. A 20. zsoltárban arról olvasunk, hogy a hadba vonuló király mögött felsorakozik népe, és jókívánságaival, áldáskívánásával mögötte áll. Ezeket a jókívánságokat hadd kérjem most a magam és mindannyiunk számára! „Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján. Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!“ Nem nagyon merész jókívánság ez? Hiszen némely embernek igen gonosz, álnok tervei is lehetnek, és bűnös vágyai! Imádkozó ember tudja, hogy az imádság nem Isten akaratát mozgató kéz, hanem sokkal inkább az Isten akaratához igazodó szív. Éppen imádkozó élete útján arra érlelődik, hogy kimondja: Legyen úgy, ahogy Te akarod, én nem akarok semmi mást, nem vágyom semmi másra. Akkor tapasztalod meg, hogy teljesíti az Úr minden kérésedet, mert akkor nem lesz más kérésed, mint ami Isten akaratával egyező, és nem lesz más vágyad, mint amit Isten Lelke munkál. Az imádság nem valami bűvös lehetőség, mint a me-4. szám
