Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám

BIBLIAI SZIMBÓLUM Edény = testi mivolt A 2Kor 4,4-ben beszél Pál a .Krisztus dicső­sége evangéliumának ragyogásáról", és hoz­záteszi a 7.versben: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van". Mostani nyomorú­ságos testünket földből való, illetve cserépe­dénynek nevezi, amelyben Isten valami nagyon drága dolgot helyezett el, mégpedig tulajdon dicsőségének evangéliumát. Az 1 Pét 3,7 az asszonyokról mint „gyengébb edények"-ről beszél, akikkel a férjük megér­tőén éljenek, és adják meg nekik a tisztele­tet. Ezzel kapcsolatban komoly szavakkal int Pál is az IThesz 4,3-5-ben: „Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelödéstek. Azért tartózkodjatok a paráznaságtól; él­jen mindegyikótők szentségben és tisztes­ségben feleségével, nem bűnös vágy gerje­­delmével, mint a pogányok, akik nem is­merik az Istent." Ezekből az összefüggésekből látjuk, hogy az edény az ember testiségének, testi mivoltá­nak a képe. Ide tartozik Róm 9,20-23 is: „Kicsoda vagy te ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Vajon mondja-e a készítmény készítőjének: Miért formáltál engem ilyenre? Vajon a fazekasnak nincs hatalma az agya­gon, hogy ugyanabból az anyagból némely edényt ékességre, némelyeket pedig közön­séges használatra készítsen? Ha pedig Isten meg akarta mutatni az Ő haragját, és meg akarta ismertetni az Ö hatalmát, és ezért nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek, hogy megismertesse dicsőségének gazdag­ságát az irgalom edényein, amelyeket eleve elkészített a dicsőségre." Isten a mi testi mivoltunk alkotója, mi pe­dig az Ő tisztességének vagy a szégyen­nek vagyunk edényei. Azon múlik, kinek a szolgálatába állítjuk testünket és annak tag­jait (Róm 12,1). Milyen nagy különbség, hogy a haragnak pusztulásra elkészített edényei vagyunk-e, vagy a kegyelem és irgalom edényei, akiket elkészített Isten a dicsőségre, azért hogy az ö doxá-jának (gö­rögül: dicsőségének) gazdagságát rajtunk megmutassa. Figyeljük meg jól, hogy a ke­gyelmet hordozó edényeket maga Isten ké­szítette elő, a harag edényeiről pedig az van megírva, hogy el vannak készítve. Nem történik említés arról, hogy ki az, aki át­alakította őket. Aki el tud igazodni Isten tanácsvégzései, szándékai és jótetszései közt, annak az ilyen finom különbségtételek drágák és jelentősek, mert a szeretet Atyjának szívébe adnak bepillantást. „Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserép­edények is. Amazok ékességre, emezek kö­zönséges használatra valók. Ha tehát valaki az utóbbiaktól magát tisztán tartja, ékes­ségre való edény lesz, megszentelt és a gazdának hasznos, minden jó cselekedetre alkalmas" (2Tim 2,20.21). Akármit értsünk is „nagy ház“-on, az Úr Gyülekezetét vagy a „keresztyénséget“, a földet vagy a világ­mindenséget, vannak arany- és ezüst-, fa- és ércedények, tehát a hitnek és megváltásnak, földi emberi mivoltunknak és az ítéletnek ta­núságai. Itt arról van szó, hogy tisztán kell tartanunk magunkat, azaz belsőleg, sót ha kell, külsőleg is elkülönülni azoktól a dol­goktól, melyek Istennek nem tetszenek (vö. 2Kor 6,14-17)! Gyönge testi mivolta ellenére Pál „választott edény“, akinek hivatása, hogy az Úr nevét hordozza nemzetek (pogányok) és királyok közt éppúgy, mint Izraelnek fiai közt, ahogy a Csel 9,15 tanúsítja. A Zsolt 31,10b-13-ban így panaszkodik Dá­vid: „Elsenyved a búbánat miatt szemem, testem, lelkem. Mert bánatban enyészik éle­tem ... és kiasznak csontjaim ... olyanná lettem, mint a szétomlott edény.“ A testünk — edény! Olyan világban élünk, amely bűn­nel és halállal teljes. Ezért „minden nyitott edény, amelyen nincs lezárható fedél, tisztá­talan” éppúgy, mint ha valaki halottat érint (4Móz 19,15-16). Milyen fontos tanítást lát a hivő ember az ilyen látszólag mellékes rendelésekben is. A Jer 22,28 Kóniást (Jojákimot) „utálatos és elromlott edényének nevezi. Jer 25,34- ben pedig az istentelen népek megbünte­tését és szétszórását nevezi az Úr drága edények szétrombolásának. Ha egykor majd széttörnek a cserépkorsók, emberi testünk földi edényei, akkor fényesen tündökölve tör majd elő a bennünk lakó szellem idáig elrejtett fáklyájának fénye, és győzelemről győzelemre haladhatunk tovább az Isten har­cában (Bír 7,19 kk). Akkor majd az Úr házának főzőedényei egyenértékűek lesznek az oltár szent kely­­heivel, és „Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik“ (Zaka­riás 14,21). Micsoda Istentől való nemes­séget nyernek majd a földi szemmel cse­kélynek és jelentéktelennek tartott edények! Boldog az, aki a Szent Könyv ilyen utalásai­nak próféciáját és szimbolikáját sejteni és érteni kezdi! 44

Next

/
Thumbnails
Contents