Vetés és Aratás, 1978 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám
Minden mássá lehet Nem tudom, vajon az egyházon múlik-e vagy máson, hogy az emberek azt gondolják, a keresztyénség unalmas dolog. Én szinte meghökkentőnek, lélegzetelállítónak tartom azt a tényt, hogy Isten az Ő Fiát, Jézust mint egyetlen lehetőséget elküldte számunkra a világba. „íme, mindent újjá teszek!" — mondja Jézus. Ö — de csakis Ő — tudja megváltoztatni az embereket. Láttam iszákosokat, akik megszabadultak. Láttam megváltozni öregasszonyokat, akik addig önzésükkel egész környezetüket kínozták és most egyszerre észrevették a másik embert; férfiakat, akiket megkötözött tisztátalanságuk, és szabaddá lettek. Jézus megváltoztat! Ő jön, és íme, minden újjá lesz! Ez valóság és nem mese. Sok példát lehetne felsorolni ehhez. Nagy szükségünk van erre a Megváltóra, az Úr Jézusra. Nem a keresztyénségre, hanem Krisztusra! Nem vallásra van szükségünk, nem dogmákra, nem is egyháziasságra, hanem az élő Megváltóra! őt még ma segítségül hívhatja mindenki és elmondhatja neki élete egész nyomorúságát. Ez a legnagyszerűbb üzenet, amit csak mondhatok. Hadd világítsam meg egy képpel azt, amit az imént mondtam. Egy alkalommal Münchenben töltöttem egy hetet. München szépségeihez tartozik a város közepén levő hatalmas park. Minthogy szállodám a közelében volt, minden reggel odamentem egy rövid sétára. A park bejáratánál egy kis híd vezetett egy folyócska fölött, és itt láttam egyik nap, hogy ott, ahol a víz lefelé zuhog, egy nagy darab fa táncol a vízben. Mivel volt időm, megfigyeltem, hogy ez a fadarab állandóan körben forgott. Olykorolykor úgy látszott, mintha belekerült volna a sodrásba és továbbúszhatott volna, de aztán újra elkapta az örvény. Mikor másnap arra mentem, a fadarab még mindig ott volt. Képtelen volt belekerülni a sodrásba, az örvény újból elkapta. Ott volt az eleven folyóvíz — de a fadarab egyre csak körben forgott! Ilyen a legtöbb ember élete. Mindig a régi körben forog: ugyanazok a bűnök, ugyanazok a bajok, ugyanaz az Isten-nélküliség, a szívnek ugyanaz a kétségbeesése. De van itt egy sodrás, eleven folyóvíz, mely Isten Fiából, Jézusból indul ki. Ez a Jézus a kereszten értünk halt meg. Higgyétek el, barátaim, ha egyébként nem is értitek, nagyon komoly jelentősége van annak, hogy Isten a Fiát ilyen kegyetlen halálra szánta. Emellett nem lehet csak úgy elmenni. Igyekezni kell ezt megérteni! Isten azután Őt a harmadik napon feltámasztotta a sírból. Ebből a Jézusból árad a megváltás folyója. De mi sokszor olyanok vagyunk, mint az a fadarab ott a parkban: mindig csak körben forgunk, önmagunk körül. A parkban arra gondoltam: „Csak egy lökésre lenne szükség, és belekerülne a sodrásba!“ De nem tudtam hozzáférni, mert nem akartam beleesni a vízbe. Mi nem vagyunk fadarabok. Ezt a lépést az örökös régi körből át a megváltás árjába, mely Isten Fiából indul ki, nekünk magunknak kell megtennünk. És végül látjuk, hogy mégis Isten az, aki kihúzott minket. Vannak emberek, akik határozottan érzik, hogy Isten vonja a szívüket, hogy megtegyék ezt az egy lépést a régi körből a megváltás folyójába, mely Jézusból ered, de még haboznak, tétováznak. Vajon Te hol vagy? Átléptél már? W. Busch Eljön az idő Eljön az idő, amikor a magunk tettei eltörpülnek, semmivé válnak, és nem marad semmi más kincsünk, csupán ISTEN nagy tettei múltunkra nézve is, jövőnkre nézve is. F. L. — 5 —
