Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám

Egy természettudós bizonyságtétele Három évvel ezelőtt meggyőződéses materialista és ateista voltam. Ha vala­ki akkor azt állította volna, hogy én va­laha is Istennel kapcsolatos kérdések­kel fogok foglalkozni, az arcába nevet­tem volna. A világnézetem iskolai és egyetemi ta­nulmányaim alapozták meg. Bőségesen etettek Marxszal és Leninnel; Démokri­­tosz, Hegel, a Biblia és Mao elolvasásá­ra a saját érdeklődésem vitt rá. Az egyetem elvégzése után már szenve­délyesen védelmeztem a világ megis­merhetőségének elméletét, és állítot­tam, hogy a szellem csupán az anyag egy igen bonyolult szervezettségű for­májának a terméke. Ha a marxizmust nem is fogadtam el maradéktalanul, úgy egészében mégis csak helyesel­tem a kommunizmus felé vezető utat. A pályafutásom magasan ívelt felfelé. Négyéves koromban folyékonyan olvas­tam, tizenhárom évesen differenciál­egyenleteket oldottam meg; tizennyolc voltam, amikor százméteren bajnoksá­gokat nyertem és huszonöt, amikor tíz nyelvet beszéltem. Sok barátom és ba­rátnőm volt, sikerem a hivatásom terü­letén. Az emberek kedveltek. Meg vol­tam győződve, hogy mindez rajtam mú­lik. Úgy tanultam, hogy az emberiség hatalmas és nagy; ezt magamra alkal­maztam, és magamat is nagyra tartot­tam. Nem voltam beképzelt, de büszke, határtalanul büszke, és úgy véltem, ez örökké így fog tartani. Aztán jött egy krízis. Olyan szituációba keveredtem, amelyben egészen ponto­san tudtam, hogyan kellene a filozófi­ámnak működnie, mégsem működött. Elvesztettem a talajt a lábam alól és az életem görbéje süllyedni kezdett. Egyedül maradtam. A szellemem be­teg volt és az anyag nem segített rajta. A valódi halálfélelem beláttatta velem, hogy egy materialista világban semmi­nek semmi értelme sincs, mint ahogy az én életemnek sincs benne értelme. A legmélyebb kétségbeesésbe zuhan­tam és az öngyilkosság szélére kerül­tem. És itt történt a csoda, amelynek bekövetkezését egy természettudós szemével ma is lehetetlennek találom; Istenre gondoltam! Visszaemlékeztem arra, amit a Bibliában Jézus Krisztusról olvastam, és lényegileg abban a pilla­natban kezdtem el hinni Istenben. Két évig tartott, amíg én ezt a teljes in­tellektusommal be tudtam látni és el tudtam fogadni. De azóta boldogabb vagyok, mint valaha is. Ismétvisszanyer­­íem az életkedvem, de azonkívül megta­láltam azt a felsőbbrendű értékrend­­szert, amelynek a legkisebb kincse töb­bet ér, mint ami korábban a legfonto­sabbnak tűnt. Azóta bizonyos lehetek abban, hogy nem veszek el. A Szent­lélek segítségével, aki bennem lakik, mindig minden kérdéssel kapcsolatban megtudhatom, hogyan cselekedhetek helyesen és hogyan élhetek Isten di­csőségére. Az életem gyökeresen meg­változott. A Krisztushoz való fordulá­som óta a pályám ismét felfelé ível, de ezúttal ennek a forrását nem a saját személyemben látom. Az emberek is­mét kedvelnek, de én most képes vagyok szeretni őket. A szakmai sike­reimnek értelme lett, és a százmétere­ket nem a győzelemért futom, hanem hogy testemet, mint a Szentlélek temp­lomát egészségesen tartsam. Meg van az összehasonlítási alapom. Tudom, milyen volt korábban és milyen most. Mindenkinek szól a bizonyságté­telem: a másik út egy zsákutca, amely­ből csak Jézus Krisztus vezet ki! S. A. vetés és aratás — evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, Hopfauer Str. 44, D-7000 Stuttgart 80. Telefon Stuttgart 7329 26. A lap kéthavonta jelenik meg(D.V.) A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik Bankszámlánk száma: 93/36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-80 (BLZ 600 700 70). Druck und Verlag: St.-Johannis-Druckerei, 7630 Lahr 12, Postfach 5.

Next

/
Thumbnails
Contents