Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
Kérdés - Felelet Olvassuk el Márk 6, 1—13-at. Mit tudunk Jézus családjáról és földi foglalkozásáról? Az írás említi Jézus anyját, Máriát. Az atya nevét a másik három evangélium ismerteti. Ezenkívül említés történik négy férfitestvéréről (név szerint!) és nőtestvéreiről. Jézus tehát nagy családban nőtt fel. Ehhez még földi foglalkozást is tanult: az ácsmesterséget. Mt 13, 55 szerint atyjának a foglalkozása volt ez. Ezen személyes adatok által válik világossá Jézus igazi emberi volta. Miképpen viszonyul Jézus „ember volta“ az Ö „isteni lényéhez“? Isten a názáreti Jézusban jelentette ki magát, aki olyan ember volt, mint mi vagyunk (Fii 2, 7; Zsid 2, 14. 17). Csak egy tekintetben különbözik Jézus a többi embertől: Ő bűn nélküli volt. Ebben megegyeznek az újszövetségi levélírók bizonyságai. Pál, Péter, János és a Zsidókhoz írt levél szerzője ebben a kijelentésben egyetértenek (2 Kor 5, 21; 1 Pét 2, 22; 1 Jn 3, 5; Zsid 4, 14 és 8, 46). De Jézus ember volt. Ő a felmagasztalt, aki képvisel minket Isten előtt, és a Szentlélekben velünk van minden napon és minden helyen. Ő lesz minden ember bírája és örök birodalmának királya. Csak ebben az „idő-keretben“ érthetjük meg megközelítőleg ezt a hittételt: „Jézus Krisztus valóságos ember és valóságos Isten". Ezzel még nem is érintettük Jézus preegzisztenciájának (az idők előtti létének) titkát (Jn 1, 1—3; 17, 5; Fii 2, 6; Kol 1,16—17; Zsid 1—2). Miben állt a názáretiek hitetlensége? Ök lebecsülték Jézust és magukhoz hasonlónak tartották. Vakok voltak Jézus igazi lénye felismerésére. Ezt nem is lehet érzékelni az ember természetes szemeivel (Mt 16, 17; 1 Kor 2, 14). A názáretiek hitetlensége abban is megmutatkozott, hogy nem feltételeztek semmit sem Jézusról; nem vártak tőle semmit. A hitetlenség mindig a bizalom hiánya. Aki hisz, sokat vár Jézustól (pl. a kapernaumi százados Mt 8, 5—10). A hitetlenség ellenállást jelent Isten munkálkodásával szemben. Feltartóztatja Isten országa eljövetelét. Miért küldi Jézus tanítványait mindig kettesével? Ez a kettesével való küldés Jézus követeinek több erőt kölcsönöz bizonyságtételükhöz. Magányosságukban Jézus tanítványai könnyen elcsüggednek a világban és elveszítik minden bátorságukat. Kettesével jobb az Űrért dolgozni. Ehhez járul még az ószövetségi parancs: „Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy" (5 Móz 19, 15). Ha ketten tesznek bizonyságot, az jobban hat, mint mikor valaki egyedül vallja meg Jézus nevét az emberek előtt. Milyen „szolgálati utasításokat“ ad Jézus tanítványainak? A minden földi biztonságról való lemondásnak fel kell ébresztenie az Isten gondoskodásába vetett bizalmat (8—10). Az ilyen magatartás teljes függőséget teremt, amely különösen Jézus segítségének a megtapasztalására juttat el. Tersteegen mondta: „A sok gyűjtés, megtartás, szorgoskodás csak nehezíti utunkat.“ Az igehirdetés középpontja a megtérésre való felhívás (12. v.). így van ez ma is. Az elveszett állapotból az Isten üdvösségére vezető utat megtérésnek nevezzük. Isten üdvössége nem kötelező (11. v.). Ahol a követet és az Igét elutasítják, onnan tovább kell menni. „Dobpergés“ és „tartós masszázs“ idegen az evangélium számára. Ajándék érkezett, fogadd, fény harmatozza arcodat, csillag derítse lelkedet: Valaki eljött, mert szeret! F. L. — 92 —
