Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám

Énekeljünk az Úrnak új éneket!

2. Megígérted nékünk: / mind kap, aki kér; / talál, aki keres, / s mindig célhoz ér. / És ki hittel zörget, / ha nem lankad el, / nálad, kétség nélkül, / tárt ajtóra lel.

3, Azért merem bátran, / hittel vetni rád / minden gondom, terhem, / magam, s más baját; / mindazt, ami szívem / titkon gyötri még, / hisz te minden könnyem / számon tartod rég.

4. Te vagy a hű támasz, / leghívebb barát, / fénylő Nap, ki szórja tiszta sugarát. / Éjen, halál völgyén / vezet e sugár, / oda, hol a Bárány / vacsorája vár.

GYÜLEKEZETI ÉNEKESKÖNYV 250. éneke, Budapest 1975

Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását nap mint nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!

Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.

Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.

Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.

9

1 fKi az Ur-ban bí - zott, nem csa - ló - dott még.

I El - ső len-nék én, ha szégyent val - la - nék.

Nem. te nem hagysz cser - ben. ö-rök kő - szír - tem!

Megren- dűl-hét ég, föld, a te i - géd nem!

96. zsoltár 1—6