Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
lenfelek később kibékültek, Jeruzsálem azonban változatlanul az iszlám szent helyévé lett. Már Mohamed is .olyan szentnek tartotta, hogy — iszlám hagyomány szerint — mikor kedvenc lován, Bárukon a városba érkezett, a templomtéren kívül leszállt róla és ott hagyta, hogy meg ne szentségtelenítse a helyet. Személyesen Mohamednek tulajdonítják azt a kijelentést, hogy a templomtéren, a szent szikla közelében egy imádság annyit ér, mint ezer egyebütt. A szikla-dóm tulajdonképpen nem istentiszteleti hely, hanem szentséges emlékmű. Iszlám hit szerint a benne levő szikláról ment Mohamed a mennybe. Ezért tilos ezt a szent helyet valaha is bármivel betakarni. A „szent szikla" a dóm belsejében két méter magasra emelkedik a talaj fölé. Kopárságával és szabálytalan formájával szembetűnő ellentétet képez a dóm őt körülvevő pompájával. Éppen ezért azonban mindenki a fő-látnivalónak tartja a dómban. És most előttem áll ez a csodaszép keleti építmény. A bizánci építészet mesterműve. A pompás kupola szegélyén kék és arany betűkkel koránidézetek arab nyelven. A dicsőséges Szolimán Mit beszélsz? A statisztika szerint az átlag ember életének 13 évét beszéddel tölti el. Egy nap alatt átlag tizennyolcezer szót használ, ami egy ötvennégyoldalas könyvnek felel meg. Amit egy év alatt mond, az hatvanhat kötet — egyenként nyolcszázoldalas könyvet tenne ki. Kedves olvasó, e sok szó közül mennyi az imádság és mennyi a bizonyságtétel? Mit tanulhatunk a farizeusoktól? A bölcs ember mindenkitől tanul. A farizeusok nagyra becsülték az Igét — de túlzásba is vitték. Szent bizonyossággal tudták, hogy egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Annyira tisztelték Isten nevét, hogy nem is merték kiejteni. Viszont az isteni rendelések helyébe emberi rendeléseket helyeztek. íratta fel, több mint négyszáz évvel ezelőtt (1561-ben), melyek tulajdonképpen kihívást jelentenek a keresztyén hittel szemben. Az idézetek tündöklő aranybetűkkel világítanak a kék, felhőtlen ég alatt előttem, éppen Mórija hegyén, a fölött a szent hely fölött, amelyen egykor Ábrahám feláldozta Izsákot, amelyen Dávid bemutatta bűnért való áldozatát, ahol évszázadokon át az égőáldozati oltár állott, amelyen áldozatok százezreit mutatták be, s azok mind Krisztus előképei voltak, aki Isten Báránya, s amely hegynek közvetlen közelében a golgotái halál órájában a szentélyt a szentek szentjétől elválasztó kárpit kettéhasadt. Azután a templom ormáról lenéztem jobb felé, a Kidron völgyén túlra, az Olajfák hegyének csúcsára. Onnét szállt fel Jézus a mennybe (Csel 1, 12). Oda jön majd egyszer vissza. „És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábát" (Zak 14, 4). Látszólag diadalt arat a pogányság és a tévtanítás; Jézus maga azonban győz. Lehet, hogy a templomtéren Mohamedé az utolsó előtti szó. Az utolsó szó azonban Jézusé lesz! (folytattuk) Őszi strófák Egy dal lebeg és ellebeg a fákon ... Halott rigót hántol a permeteg hulló levél; tűnődő emberek ballagnak át a ritkuló csapáson ... * Halál matat a fák alatt megint, utunkba áll az árnyék mint haramja, s a mélyülő csend kripta-termein fel-felneszez a lélek tiszta hangja. * Lehullanak az évek és a lombok, tavaszra nyár jön, nyárra ősz s a tél. Aszott-kezű ág int az égre: boldog, ki hinni tud, ki új tavaszt remél! F. L. — 77
