Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
különösen éles fénnyel világítottak. Jólesett az esti hűvös levegő. Egyszerre csak az autó fényszórója rávilágított a kunyhóra. Lerakodtunk egy kis olajlámpa fényénél. Megnéztem a szobákat. Az egyikben egy széles ágy és egy kis ágy állt, matrac nélkül. A másikban egy asztal, néhány szék és tűzhely volt. Ez volt az egész berendezés. Az ágyakra takarókat helyeztem matrac helvett. Karjaimba vettem Jutkát, feltekintettem a csillagos égre és halkan fohászkodtam: „Köszönöm Atyám, hogy épségben ideérkezhettünk!" Mindnyájan nyugovóra tértünk. Reggel ébredtem. Pókhálóval erősen beszőtt ablakon át ragyogóan sütött be a nap. Feleségem és a gyerek még aludt. Amikor a konyhába léptem, néhány sikló menekült előlem. A házat teljesen birtokba vették a pókok. Feleségem alaposan nekilátott a takarításnak. Fa nem volt a közelben, gyökerekkel rakott tüzet. Nagyszerűen égtek. A kút vize kitűnő volt. A ház körül finom homok volt, s már elképzeltem magamban, milyen jól eljátszik majd Jutka a homokban. Egész éjjel jól aludt a kislány, mégis ismét fáradt és gyenge volt. Mielőtt a nap túl melegen tűzött volna, az orvos tanácsa szerint Jutka meztelen kis testét egy percig megfürdettük a napsugárban. Egy héten át mindennap megismételtük. Mikor láttuk, hogy nem égette meg a nap, két percen át fürdettük. Egy hónap múlva már naponta egy órán át feküdt a napon. Bőre szépen megbámult, nagyszerűen aludt, de továbbra is csendesen és részvétlenül feküdt, babáira, játékszereire rá se nézett. Az első hónapban kétszer mentem be Bartsowba; friss főzeléket, moszkitóhálót, fűtőanyagot és egyebeket hoztam. Egy napon megolvastam a pénzemet. Már csak tizenkét dollárom volt. Megijedtem és magam elé meredtem. Körös-körül a hegyek, lábam alatt a homok, növényzet alig volt. Sehol nem volt látható sem ember, sem állat, még madár sem. Szidtam magamat és az orvost. Hogy lehettem ilyen balga! Tizenkét dollár! Mit kezdek most a családdal ebben a borzalmas sivatagban? Menjek vissza a munkahelyemre? De hiszen nem hagyhatom őket itt egyedüli És itt nem találok munkát vagy keresetet. Sokáig vívódtam magamban. Mikor hazaértem, feleségem mosolyogva fogadott: „Jutka ma meglátott egy hangyát és érdeklődve figyelte. Amikor eltűnt a hangya, kért, hogy hozzam visza, játszani akar vele. Megígértem neki, hogy holnap majd visszajön. Erre mosolyogva, nyugodtan elaludt." Lerogytam egy székre és a feleségemre meredtem. Egy hangya! Kicsi koromban édesapám egy üveges faházat készített nekem, abba földet helyezett és hangyákat. Órákon át figyeltem a hangyák sürgését-forgását. „Ha a hangyák örömet jelentenek neki, akkor feltétlenül megszerzem" — mondottam. — Fakeretbe üveglapokat helyeztem, ragasztóval megerősítettem. Mindent meg kellett vásárolni, a szerszámokat is, de a végén nagyon szép lett a kis hangyaház. A tizenkét dollár elúszott, maradt húsz cent. Elfogott a gyengeség, amikor a családra és a jövőnkre gondoltam. De imádkoztam és elhessegettem a gondokat. A házunk tövében egy nagy hangyaboly volt. összegyűjtöttem vagy hetven hangyát, néhány hangyatojást és lárvát. Egy kis ajtón keresztül beleraktam őket, valamint tápláléknak zabpelyhet, és az egészet odatettem a gyerek ágya mellé. Már másnap kiépítették a hangyák a homokban a földalatti alagutakat, becipelték oda az élelmet. Nemsokára az egész sereg mintaszerűen volt megszervezve. Mindent pompásan lehetett megfigyelni. Jutka érdeklődése felébredt, kérdéseket tett fel. A babájának is megmutatott mindent. Csoda történt. Megjött az étvágya. Meggyógyult, vidám volt, mint azelőtt. Szívünk megtelt hálával Isten iránt. Még egy csoda történt. Egy kaliforniai egyetemi hallgató állt meg a kút mellett autójával. Vizet húzott. Elmondta, hogy néhány napig a méheket és bogarakat fogja tanulmányozni a pusztában. Erre megmutattam neki a hangyaházat. Nagyon tetszett neki, felajánlott érte tizenöt dollárt. Mondtam, jöjjön vissza másnap, építek neki egy ugyanilyent, ha ad nekem tíz dollár előleget. Kifizette az árát előre. Másnap még egyet rendelt. Mikor hazaért és otthon mások is meglátták, még ötöt rendelt és előre beküldte az árát, 75 dollárt. Aki csak meglátta, mind rendelt, és nemsokára reggeltől estig el voltam foglalva. Megkerestem annyit, mint azelőtt a munkahelyemen. És ez így ment szakadatlanul, két éven át. Akkor egyszerre, mintha csak elvágták volna, minden elmaradt. Feleségemmel együtt Isten akaratát kerestük. Kértük, Ő vezessen minket tovább, abban is, hogy hova menjünk. Jutka makkegészséges, iskolába kell adni, nem maradhatunk tovább a pusztában. Ekkor értesítést kaptam, menjek San Bernardinoba, beszélni akarnak velem. A mezőgazdasági hivatal főnöke meglátta a hangyaházat, megtetszett neki. Megkérdezte, nem akarok-e egy meg— 72 —
