Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám

Úrnak végezzünk, még akkor sem, ha eddig azt gondoltuk, hogy ezt tesszük. Lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy a hivő keresztyén pihenési vagy munka­ideje ne Istennek ajánlott, megszentelt idő legyen. Mindkettőben, a munkában és a pihenésben is, nagy horderejű fel­adat rejlik számunkra. Pál apostol megtanulta a bővölködést és a szűköl­­ködést is (Fii 4, 12), de azt is megta­nulta, hogy pihenni is, dolgozni is egy­formán tudjon. — Ne felejtsük el az erő forrását s valljuk Dáviddal mi is: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tő­le kapok segítséget“ (Zsolt 62, 2). H. Bürki Az Isten-kereső lárma Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem. S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijdelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De hajh, egyik se volt elég; Szívemben, idegeimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség. isten, a tied minden. Ady Endre Lelki magvetés kemény talajra „Ha valaki meghallgatja Isten országá­nak igéjét, de nem szívleli meg, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett“ (Mt 13, 18—19). Máté evangélista az evangéliuma 13. fejezetében az Úr Jézus ténykedésének egy kedves jelenetéről számol be. A názáreti mester egy halászbárkában foglalt helyet, és a néptömeg a parton állva hallgatta a fiatal rabbi tanítását. Isten országáról beszélt nekik, és hogy mindenki megértse, a természet nagy képtárából merített hasonlatokat. Ez al­kalommal egy bizonyára közel fekvő szántóföldre terelte hallgatói figyelmét. Lehet, hogy ott a közelben egy szántó­vető ember éppen bevetette a kis föl­­decskéjét. Az Úr Jézus így kezdte ta­nítását: „Egy magvető kiment vetni. Amint vetett, némely mag az útfélre esett és az égi madarak odaszálltak és felcsipegették“ (Mt 13, 3—4). A földműves a nehéz testi munkások csoportjához tartozik. A kemény ugart porhanyóssá tenni nem könnyű munka; izomerő és ekevas kell hozzá. Ez fárad­sággal jár és verejtékbe kerül, mert a talaj száraz állapotban kemény. A föld megművelése tehát kemény munka. A lelki munka is az. Némely határnak na­gyon kemény a földje. Az ember szíve is néha ilyen: rideg érzéketlen és ke­mény. A szívnek ezen állapotára utalt az Úr Jézus, azt mondván: Némely mag az útfélre esett. Értsük ezt úgy, hogy az elhintett magnak egy része a szán­tóföldön átvezető útra esett, azért veszett kárba. Hogyan keletkezik egy ilyen út? A fris­sen felszántott földön átlépdelni első íz­ben igen nehéz. Másodszor már könnyebb, harmadszor és negyedszer még könnyebb és végül kitaposott út lesz belőle. így történik ez kint a mezőn — és így keményszik meg az ember szíve is. Az első hazugság nehezen jön ki a gyermek száján, később már nem. Az első lopás szívdobogással jár, a kö­vetkező már nem. Az első kétértelmű vicctől szégyenpírba borul a hallgató ar­ca, de azután megszokja őket és kacag rajtuk. Az első törvényszegés lelkiisme­­retfurdalással jár, de idővel a bűnöző természetévé válik. És ezt így lehetne folytatni végig a tízparancsolaton és azon túl mind arra nézve, amitől Isten szava óva int és a lelkiismeretünk visszariaszt — mindaddig, míg el nem tompul. Mitől tompul el a lelkiismeret, mi keményíti meg a szívet? — A bűnö­zés sorozata. Minden egyes bűn, le­gyen az kicsiny vagy nagy, egy-egy lé­pés, mely a szívünk talaját keményre tapossa. A megkeményedett szív képtelen magá­ba fogadni az Evangélium vetőmagvát. — 60

Next

/
Thumbnails
Contents