Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
Bódás János Micsoda rend! Az ég rendjétől függ — ha te tán nem is veszed észre — idő, év, ideg, árapály s szerveid működése. Némán forog a milliárd kerék, kozmikus Óra, hajtja örök energia láthatatlan rugója. Pontos, nem késik, nem siet, nem árt neki, ha holmi anarchista üstökösök próbálják megzavarni. Évezredeken át se téved egy ezredmásodperccel. Hogy mikor s hol kering a Mars, kiszámíthatod, ember. Felküldheted az űrhajót, s ha számításod pontos, biztosan s időben elér a Holdon kitűzött ponthoz. Micsoda Rendi Micsoda Műi Mily parancsra kerengtek az egek boltjai alatt, ti fénylő, roppant testek? Ez a pontosság, Rend ad a tudásnak tüzes szárnyat, hogy az ember az Űrben célt tűzhet ki s odaszállhat, hiszen hogyha a Hold csak egy percet késne, sietne, eltűnne gépestől az ember az örök Végtelenbe ... Csupán nagypénteken, a történelem egyetlen napján mintegy 25 olyan jövendölés teljesedett be, ami Kr. e. 1000 és 500 között hangzott el. Mégsem vett tudomást az akkori világ sem a próféciákról, sem azok beteljesedéséről. Ha ezt tette volna, észre kellett volna vennie, hogy az isteni jövendölések és azok beteljesedései a világtörténelem leghatalmasabb tényezői. Annak az időnek történészei, áliamférfiai, a közvélemény irányítói minden bizonnyal egészen másként bántak volna Krisztussal, ha ismerték volna a próféciákat, és hittek volna azokban. Ehelyett Tacitus római történetíró egyfajta, máig is divatos történelmi rövidlátással mindössze ennyit jegyzett fel: „Poncius Pilátus római prokurátor idejében a Krisztusszekta alapítóján végrehajtották a halálos ítéletet.“ Egy ehhez hasonló plíniusi megállapításon és Josephus zsidó történetíró rosszindulatú megjegyzésén kívül erről a témáról hallgat a korabeli irodalom. Bizonyára nevetett volna Tacitus, ha valaki annak idején valamit előre megmondott volna neki a Megfeszítettnek a római világbirodalmon való győzelméről és a keresztyénség jövőjéről. De oktalanul nevetett volna. Ma már látjuk. Minden történelmi eseményt, akár keresztyén, akár nem, sőt minden ember születési idejét is Krisztus születésétől számítják Európában. Vajon nem lehetséges-e, hogy a mi korunk éppen úgy a történelem fő tényezőit hagyja figyelmen kívül, amikor a jövendő dolgokra vonatkozó próféciákról nem akar tudni? Sokan nevetnek ma is, amikor az írás szerint Krisztus eljöveteléről hallanak. Az egész világtörténelem a bibliai jövendöléstől függ és bebizonyosodik az isteni prófécia. (Szó lesz majd arról, hogy például a zsidóság története hogyan mutatja ezt.) Emberek csinálják a történelmet — mondja a szállóige; de a végső döntések Isten tervéhez és órájához igazodnak, így az isteni jövendölés nem kevesebb, mint előre megírt világtörténelem. Isten tervét nem kell senkinek sem felderítenie, hiszen maga az élő Isten kijelentette az Igéjében, a Bibliában. Szívünket megnyitottuk előtte, megpróbáltuk azt, és milliókkal együtt igaznak találtuk. Ezért nem kételkedünk az üdvösség beszédében. Vizsgáljuk meg ugyanilyen odaadással a jövendöléseket is, s az lesz majd az eredménye, hogy maradéktalanul bízunk bennük. Péterrel együtt boldog bizonyossággal valljuk majd: „Igen biztos nálunk a prófétai — 57 —
