Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
csigáznak fel benne. Megelégíteni csak Isten tud! Figyeljük csak, Jézus miről beszél: „Jöjjetek énhozzám!“ Ő megcselekszi azt, amit egyedül csak Istentől várhat az ember. Bárki más szájából nevetséges és arrogáns lenne ez a kijelentés. Mégis, amikor Ő mondja, senki nem nevet. Ahogy Jézus mondja, annak hitele van, mert az ö neve Immánuel. Isten őbenne vett lakozást közöttünk. Milyen különös, hogy amikor valaki igazán találkozik az élő Istennel, az elég lesz számára. Megelégíttetik! Nem lehet pontosan leírni azt, hogyan elégíti meg Isten a szomjazó szívet, hogyan fogadja el azt, aki hozzá megy úgy, amint van s ahogyan bűnbocsánatot ad. Annak a valóságos tudata, hogy őrző kezében lehetsz, biztonságot és reményt ad, értelmet és célt az élet számára, s mindezzel együtt önmagát ajándékozza egy személyes kapcsolatban. Szeretete melegít, gyógyít és átformál. Milyen jó ismerni ezt az Urat, aki nemcsak menekvés ítélet és halál elől, de megelégítés mindanynyiunk számára. Ám az Ige még ennél többről is beszél. „Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.“ Aki hisz! S itt a hit többé már nemcsak az a bizonyos megismerés, ami által igaznak tartom mindazt, amit Isten kijelentett a Szentírásban, hanem folyamatos kapcsolat, feltöltődés a tőle áradó erőkből. Ezékiel látomásában van egy csodálatos kép. Látja Isten templomát, a menynyeit, bővizű forrás van benne, mely jön ki a templom küszöbe alól, s minél tovább folyik, annál inkább dagad, nő. Életet visz az élettelen pusztába, megöntözi a sivatagot, partján az élet fái nőnek. Mintha csak erre a látomásbeli templomra gondolna az Úr Jézus, amikor a benne hívőkről beszél, hiszen az Ige azt tanítja, hogy testünk a Lélek temploma kell hogy legyen. S ahol az ő Lelke lakozást vesz, ott az életet adó szolgálat, bizonyságtétel és imádság túláradóvá válik. Az imádság őbenne, őáltala hangzik, a segítő szó, a vigasztalás, a feddés, az intés, a bátorítás, a szeretet beszéde mind őáltala van. És őáltala van a megszentelt élet igaz útja és állhatatossága is. Milyen csodálatos ígéret ez! Az én szegény életemben megtapasztalhatom Isten gazdag folyamait, [gy van ez: először megelégittetni, majd kis patak, s azután folyómederré válni, hogy bensőnkből áradhasson Jézus szava, élő vize a lelkigondozás útján. A legszebb szolgálat ez, életeket formálni át belső lelki békességre, lelkeket az örökkévaló javakra eljuttatni. „Aki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék. Aki hisz énbennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.“ Jézus mondta, Jézus mondja és nekünk mondja! Szabó Péter Rágalmazás Egy ismeretlen költőről beszélik, hogy szobájában minden szék támlájára ezeket a szavakat Íratta fel: „A távollevők itt vannak!“ — Erre bizonyára oka volt. Milyen gyorsan fajulnak beszélgetéseink szeretetlen bírálattá. Ilyen esetekben csodát tehet egy pillantás az ilyen feliratra: A távollevők itt vannak! Ugyan ki gondol még arra, hogy a rágalmazás komoly bűn, gőgös ítéletmondás olyan ember fölött, akinek erről sejtelme sincs és akinek lehetősége sincs arra, hogy magát védje! A monda szerint Nagy Sándornak az volt a szokása, hogy minden vádaskodó ember felé csak az egyik fülét fordította. Miközben másik fülét bedugta, azt mondta: „A másik fülemet a megvádolt ember részére tartom fenn.“ A kölcsönös rágalmazás, vádaskodás és ítélkezés szétrombolja a közösséget, és a legerősebb pusztító hatalom, mely az Úr Jézusnak bennünk és a gyülekezetében végzett munkáját fenyegeti. — 4
