Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
Húsvéti kérdések És miközben beszélgettek és kérdezgették egymást, maga Jézus odaszegődött hozzájuk és együtt ment velük . . . így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettetek egymással útközben?“ (Lk 24, 15. 17). A halál és a halál felé haladó földi életünk is sok kérdést vet fel. Számtalan kérdés hangzik el a feltámadásról is (vö. Mt 22, 23; 1 Kor 15, 35), de ezek nem húsvéti kérdések. Míg ezekkel magunk viaskodunk, vagy csak egymástól kérdezősködünk, addig minden válasz csupán saját képzelődéseink visszhangja, amely a halál börtönének faláról verődik vissza. Az igazi húsvéti kérdéseket a halálból feltámadott Úr Jézus Krisztus teszi fel tanítványainak. Legyen időnk és fülünk meghallani kérdéseit (Ézs 50, 4; 1 Sám 3, 10; Jób 33, 14), s ne tegyenek süketté bennünket ezekkel szemben a saját kérdéseink! Gondolkodjunk el mélyen feltámadott Urunk kérdésein, s feleljünk neki azokra őszintén a saját érdekünkben! Miközben ugyanis ezt tesszük, feleletet is kapunk tőle, aki egyedül képes megválaszolni és megoldani igazán nemcsak a halál titkára és saját halálunkra, hanem földi életünkre és az örök életre vonatkozó kérdéseinket is. A feltámadott Úr Jézus „szemmel és füllel“ (1 Pét 3, 12) kíséri földi vándorlásunkat. Nevelési módszere sokszor a „kérdve-kifejtő“ módszer. Kérdez az egymással és egymásról folytatott beszédtémánk felől éppúgy, mint a legnagyobb ügyről: Hát nem ezt kellett-e elszenvednie Krisztusnak és így megdicsőülnie?“ (Lk 24, 26). Szívből kívánunk olyan húsvéti ünnepet és olyan húsvét utáni hétköznapokat, amelyekben gyötrő kérdéseink helyét az emmausi tanítványok boldog bizonyossága tölti be: „Feltámadott az Úr bizonnyal!“ F. P. * * * „Elvettetik ékesség nélkül, feltámasztatik dicsőségben“ (1 Kor 15, 43). Krisztussal együtt megjelenünk dicsőségben (Kői 3, 4). Feltámadt! Egy édes titkom van nekem. Fénnyel betölti életem, mosolyra nyitja számat: a Megváltó feltámadt! Nem, nem maradt a sír ölén. Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árva. Nincs többé sírba zárva. Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig velem. Az úton Ő vezérel oltalmazó kezével. Virágok, illatozzatok! Húsvéti, tiszta fény ragyog elűzve minden árnyat: a Megváltó feltámadt! Túrmezei Erzsébet Ki nekem Jézus Krisztus Számomra Jézus Krisztus Az, aki előttünk járt az éjszakában: beleegyezett, hogy megossza emberségünket az Olajfák kertjének haláltusájában és a Kereszt végső elhagyatottságában. Ez a szörnyű kiáltás, amely keresztül hatolt a századokon és ma is visszhangzik szívünkben, ez a talányos kiáltás néha megremegtet. Igen, Isten valóban olyan lett, mint én! Csakhogy hiszek a meglepő újságban. Tudom, hogy az Úr feltámadott. Azért amikor a szédületnek, a kételkedésnek és a gyanakvásnak ebben az idejében Reá gondolok, önkéntelenül is Péter szava merül fel a szívemben és tolul az ajkamra: „Kihez mennék, Uram?" Mert a világot izgalomban tartó tanok és ideológiák zajongásában semmi biztosat nem látok. Csak Nála vannak az igazság igéi. Egyedül Ő ad:a nekem az Életet... P. C. 47 éves hivatalnok, Párizs — 19 —
