Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám

Evangéliumi folyóirat 10. évfolyam l.szám Mindeddig megsegített minket az Úr! A történések felett észrevétlenül, kitartóan kúszik az idő. Észre se venném tovasuhanását, mert zaja nincs, csak a fű kinő, zöldül, elsárgul, aztán újra lesz. Elmúlik minden, aztán újra lesz ... A föld megkerüli a napot, s ha vet az ember új életmagot, új fordulókra a csíra kinő, s az új fordulóknál tűnik az Idő ... A fordulókat megjelöltem én, évet év után az élet tekén követ kerestem emlékoszlopul, mert: „Megsegített mindeddig az Úri“ S mint az áldozó, ki oltárt emel: ÉBEN-ÉZERNEK neveztem el .. . Mindig velem volt, nagyon szeretett. Mindig vigyázott, óvott, vezetett. Gyakorta fényes hegytetőkre vitt, mikor mélységben jártam utait, de szememnek ott új látást adott: Meglátni azt, amit Ő alkotott. A fájdalmasban a szépet megtalálni! Aztán — ha Ő a legszebbet kéri, szemrehányás nélkül odadni Néki. Hiszen Őnála még szebb lesz a fénye, s akkor az enyém, ha az ő kezébe gyermeki hittel oda van letéve ... Fordul az év, hátra már nem nézek, az elmúltakról Istennel beszélek — s azt, ami még lesz, ő adja nekem . . . De ezt ÉBEN-ÉZERNEK nevezem el. Minden fordulót, minden évkövet, s áldom az Istent, aki vezetett. Ezt írom fel emlékoszlopul, hogy „Mindeddig megsegített az Úri“ I Sámuel 7, 12 Lukátsi Vilma

Next

/
Thumbnails
Contents