Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
Túrmezei Erzsébet: Nekem az élet... Most a tavasz dalára hallgatok. Körülölelnek könnyű illatok: a föld szaga, az édes sarjadás. Közel a húsvét, a feltámadás. — Tavasz bolyong most erdőn, réteken. Dalol, az életről dalol nekem. Útjára lenge barkaág hajol. Az életről, az életről dalol. A légbe’ hangok halk hulláma ring: „Az élet álmaink és vágyaink ... Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk. Az élet sóhajunk és bánatunk..." A légbe hangok halk hulláma zúg. Tavasz dalol... a dala oly hazug. Ajkamon könnyű, halk mosollyal állok rügyet fakasztó reggelen a földszagú, idegen dal felett, és Jézus, életem, köszöntelek. „Nekem az élet“7 Te világ, te föld, ne hidd, hogy színed, illatod betölt, a színed, fényed, vágyad, illatod. Minden virágod ideadhatod s lelkem kiált, sikolt epedve: Még! „Nekem az élet Krisztus!“ Ő elég. Színed, virágod, terved, vágyadat: tavaszi föld, a szívem megtagad. Földszagú dal, zenghetsz a réteken, én megtagadlak! Más az énekem. Lelkemre hullnak fények, sugarak. Megyek a kéklő, tiszta ég alatt, útamra hajlik barka, mirtuszág, és zengem én az élet himnuszát, az életét... az Úrnak Krisztusát. (őszből tavaszba) nek porondján oroszlánok szaggatták szét őket. összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között adott Krisztus erőt a keresztyéneknek. És győzött — mert él! Ma is, itt is, ránk is vonatkozóan érvényes az üzenet: „Amiképpen Krisztus feltámadt a halálból, úgy mi is új életben járjunk.“ S. J. ... okulásunkra! Mivel Jézus tudta mindazt, ami rá vár, előlépett. . . (János 18, 4) Húsvét a világtörténelem legjelentősebb napja, a diadal és a győzelmi öröm napja. De azoknak a napoknak is megvan a mély jelentősége, amelyek ehhez a célhoz vezettek, és megéri, hogy gondolkodjunk felőlük. A húsvét előtti napokban történt Jézus izgalmas bevonulása Jeruzsálembe, amikor a türelmes nőstényszamár lábai pálmaágszőnyegen lépkedtek. Ezekben a napokban volt Jézus utolsó vacsorája a tanítványaival, amikor előtte álló halálának teljes tudatában azokkal törte meg a kenyeret, akik Őt a legjobban szerették; a nagycsütörtök, amikor a gecsemánei kertben imádkozott, és utána egy áruló megcsókolta és egy hű barát elárulta őt; a nagypéntek, mely Jézust a keresztre vitte; aztán a nagypéntek és húsvét közötti nap, a gyász, a türelmes várakozás és az imádkozás napja. És aztán végül a győzelmes feltámadás. A húsvét előtti napok arra tanítanak minket, hogy a tetszésnyilvánítást alázatosan kell fogadni, hogy az nagyon gyorsan a feledés homályába merülhet. Ezek a napok arra tanítanak minket, hogy a diadal pillanatában szerények maradjunk és hogy ne a nagy tömeg üdvrivalgására, hanem a legnagyobb bíró még ki nem mondott dicséretére hagyatkozzunk. Ezek a napok türelmességre tanítanak; nem a Pilátus gyáva türelmességére, aki kezét mosta és szabad folyást engedett a rossznak, hanem arra a Jézus által ajándékozott kíméletességre, mely részvétet és segítséget kínál és megtagadja, hogy részt vegyen az igazságtalanságban. Arra tanítanak, hogy a mi akaratunk nem mindig egyúttal Isten akarata is, hanem hogy alá kell vetnünk magunkat az Ő akaratának. Arra tanítanak minket, hogy Jézus élete és szeretete erősebb, mint a harag és a keresztrefeszítés. Ch. E. Cowman — 3 —