Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám

Félelemmel és rettegéssel Ne félj! Való igaz, hogy az engedetlen, hitet­len ember számára a Biblia tele van el­lentmondással; hiszen megrendítő való­ság, hogy amit nem tud megérteni a ma­gas képzettségű egyetemi tanár, azt könnyűszerrel befogadja az alázatos szívű hivő, ha még oly kevés e világi is­kolája van is. „Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád, de a hivő előtt az Úr megfejti önmagát.“ Ez Isten országának szilárd törvénye. Minden érthetetlen és homá­lyos rész Jézus Krisztusban lesz érthe­tő, mert Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett „igen és ámen". „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek . ..“. Életbevágóan fontos, hogy mi vezet bennünket, mikor az írásokat tanulmányozzuk. Mindenben Jézust, a Krisztust kell megtalálnunk, mert őben­ne van az egész teljesség és mi Őbenne vagyunk beteljesedve. „Nálam nélkül (rajtam kívül) semmit sem cselekedhet­tek!“ Jézus Krisztus létezését nem bi­zonyítgatni kell, hanem be kell Öt mu­tatni mint Urat felettem és mint szolgát mások felé. Egy zsidó tanárnő, miután befogadta az Úr Jézust, egy idő után panaszosan mondta, hogy nem tudja, hogy mondja meg rokonainak a megtérését, mert ő nem tud beszélni, nehéz nyelvű. Tanári önérzetét bántotta, hogy nem tudja elég stilisztikusan, elég retorikusán, elég fi­lozofikusan, elég logikusan előadni, mi történt vele. Ezt a tanácsot kapta: mond­ja azt, hogy „Aki felől írt Mózes a tör­vényben és a próféták, megtaláltam a názáreti Jézust, Józsefnek fiát!" — Mi mindig „valamit“ szeretnénk elmondani, pedig „Valakiről“ kell bizonyságot ten­nünk. Ezek után térjünk rá a fenti igék ma­gyarázatára. Az Ige határozottan kétféle félelemről beszél. Egy jó félelemről és egy rossz félelemről. Jó félelem nélkül nincs hivő élet, nincs szentségben való járás; a rossz félelem halálos méreg a hivő életében. A rossz félelem miatt nincs a hit útja, nincsen szent élet. És míg egyik helyen arra tanít az Ige, hogy „a bölcsesség kezdete az Isten félel­me“, addig a másik helyen azt mondja, hogy „a szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pe­dig fél, nem lett teljessé a szeretetben.“ Ezért mondja az Ige azoknak, akikbe ki­töltetett az Isten szeretete a Szentlélek által: „Ne félj, én veled vagyok!“ — „Ne félj, mert megváltottalak!“ — „Ne félj, csak higgy!" És ezért mondja a hivő ember az enge­delmesség útján: „Mikor félnem kelle­ne is, én bízom Tebenned!... Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nékem?" (Zsolt 56, 4—5). — „Velem van az Úr, nem félek“ (Zsolt 118, 6). A romlottság útján járó ember ott fél nagy félelemmel, ahol nincs mitől félni (Zsolt 53, 6). De ez a kísértés a hivő embert is elfogja az engedetlenség út­ján. Aki látja az Urat, látja az utat is. Ha homályosodik a látás, közeledik a rossz félelem is. Az egyik félelem a hitetlen­ségnek a következménye, a másik féle­lem Isten szeretetének velejárója. Nem jó félelem: .....mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el“ (Lk 19, 21). „És így szóltak a hegyeknek és a sziklák­nak: essetek ránk és rejtsetek el min­ket a királyi székben ülőnek arca elől és a Bárány haragja elől" (Jel 6, 16). Jó félelem: „Az Őt félőkben gyönyörkö­dik az Úr, akik kegyelmében remény­kednek" (Zsolt 147, 11). — „Hogy kö­vethetném el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?" (1 Móz 39, 9). „Vigyázzatok tehát gondosan, hogyan jártok, nem mint balgák, hanem mint bölcsek. Ne legyetek tehát esztelenek, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata" (Ef 5, 15. 17). P. G. 2 —

Next

/
Thumbnails
Contents