Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
több helyen előfordul: hitből hitbe (Róma 1, 17); kegyelmet kegyelemre vesz (Jn 1, 16); dicsőségről dicsőségre formáltatunk (2 Kor 3, 18). Ezzel azt mondjuk, hogy egyik hitélmény helyet ad a másiknak. Mihelyt az egyik megvalósította, ami lényeges benne, Isten tovább megy a legközelebbi megvalósításéra. Ha a kegyelem valamelyik munkája a hivőben elvégezte amit akart. Isten újabbra cseréli fel és tovább munkálkodik. Éppen így van a dicsőséggel, amely a szívünkbe ragyog. Maga Isten tartja a tervet kezében és irányítja az eseményeket. Isten előtt nem az a döntő, amit egy hivő keresztyén hitből tesz, hanem amivé végül is hithűségből lesz. Isten azt akarja, hogy Fiához hasonlók legyünk. Ez a célja velünk ebben a világban! M. S. Gondolatforgácsok Magasztos, fenkölt, esztétikai és filozófiai meggyőződéseink cserben hagynak, ha éhínség, szomjúság, forróság vagy fagy törnek ránk. Fennállhat a veszély, hogy vitatkozunk valamely alapvető igazság felett és annak gyakorlását elmulasztjuk. Ha a fődolog mellékes lesz, a mellékes lesz fődologgá. Van akaratom — s azt az én Uramnak rendelhetem alá. Ha meghalok, más lakásba költözöm. Itt albérletben lakom, ott otthon leszek. Nem tudom, Isten hova vezet, de ismerem Őt, aki vezet — és ez elég nekem. A szervezet közösségben él — gyógyítja a sebet, bőrt von rá. Mutass valakit, aki jól érzi magát a bűnben! Isten annyira szeret, hogy kiemel a szennyből. Hétköznap - Jézussal Nem híg romantikát, nem múló hangulatot, nem szalmaláng-tüzet — de azt kérem, Uram: hűséggel, komolyan járhassak mindig Veled. Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt lépteim úgy vezesd: legyen fénylő jelem, hittel vállalt jelen, utam, sorsom: a kereszt. Hordoztad válladon, vállaltad vasszögeit s a töviskoronát. S mert ott hullott a vér énértem, bűnösér', követlek midenen át. Húsvét titkát hiszem. A véres, durva kereszt, tudom, nem vereség. Ha itt időm letelt s magába zár a föld: előttem nyílik az ég. Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt bátran helytállni jó! örök életünk van, így munkánk az Úrban sosem hiábavaló. S. J. 14
