Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
A temetőben Sok gyilkos év vonult felettem, sokszor voltam porig alázva, de gyermeket sohsem temettem, ezért is hála, hála! * * * Árnyékfolyó: hullámzó gyászmenet, lélekharang: valakit visznek éppen .. . Megáll a szél az árnyas út felett, elhallgat a madár is énekével. * * * Majd engem is ezen az úton visznek, majd nékem is jut egy társbérlet itten. Lélek leszek s megadván testemet a földnek itt, magához int az Isten. F. L. Kísértés az élet jele Egy lelkész mondotta el a következőket: „Életem egyik felejthetetlen élménye az első szolgálati évemben történt. Sok dologban még tapasztalatlan voltam, különösen a lelkigondozás területén. Egy alkalommal egy haldokló öregasszony betegágyához hívtak. Már ismertem őt és tudtam róla, hogy mindig nagy örömet talált Isten Igéjében. Igen nagy volt ezért a csodálkozásom, hogy ekkor úgy éreztem, egyáltalán nem tud örülni és sokat gondban van a halála miatt. Azt hittem, amikor megdorgáltam hitetlenségéért, hogy helyesen járok el. Ebben a pillanatban jött be a szobába a beteg leánya, aki mindezt hallotta. Intett, hogy jöjjek ki a betegszobából és kint ezt mondta: .Tisztelendő úr, nem kell megdorgálnia az édesanyámat. Neki kísértései vannak, a kísértés pedig az élet jele.'Ezutánodamentédesanyja ágyához és néhány Igét mondott neki, melyek láthatóan megvigasztalták és megnyugtatták őt. Leánya jobban értett a lelkigondozáshoz, mint én. A Krisztusban való hitben az édesanya nem sokkal ezután csendben és békességben hazatért.“ B. M. Utolsó ellenség 1 Kor 15, 26. 55a—57 A halál ellenség. Ellenség, mert árnyékot vet egész életünkre, megkeseríti legszebb perceinket is a múlandóság ténye. Ellenség, mert elrabol tőlünk mindent, amit e földön értéknek tartunk: anyagi javainkat, munkánk gyümölcsét, szeretteinket s végül földi életünket. Ellenség, mert Isten elkerülhetetlen ítélőszéke elé kényszerít bennünket. „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.“ — Mindnyájunknak meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt, akár készültünk rá, akár nem, hogy számot adjunk életünkről. Vannak bűnök, amelyek perceken belül kiderülnek, vannak, amelyek évtizedek után, hosszas bujkálás után, s van, hogy bűnök e földön mindvégig rejtve maradnak — de egyszer nyilvánvalóvá válnak azok is. Joggal mondhatjuk az ősi keresztyén ének szavaival: „Reszket minden tagom, borzadok és félek, Én, e földön küzdő szegény, bűnös lélek; ama napon engem ítéletre vonnak, Midőn az ég és föld egyben megindulnak.“ Ellenség a halál, mert orvul, váratlanul, hirtelen tör ránk, rajtaütésszerűen, mint az orvtámadó. Van, aki éppen munkáját végzi vagy asztalnál ül, ebédel, s hirtelen, egy szempillantás alatt szíve már meg is szűnt dobogni. Más ellenségeinkkel szemben fel tudunk készülni a harcra, védekezünk és támadunk is, győzhetünk is, de ezzel az ellenséggel szemben, a magunk erejére hagyatkozva teljesen tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagyunk. S ha minden más ellenségünket, ellenfelünket e földön legyőztük is, ennek az utolsó ellenségnek ki vagyunk szolgáltatva tehetetlenül, ha csak magunkra vagy embertársainkra hagyatkozunk. Isten azonban nem hagyott magunkra minket ezzel az ellenségünkkel vívott harcunkban. Küldött szabadítót, Jézus Krisztust, akiben az ő szeretete testet öltött. — 7 —
