Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám

mények között, más családban, házas­ságban, más munkahelyen milyen szé­pen tudnék helytállni! — hanem józan­ná, hogy abban a körben és helyzetben, azok között az adottságok között, ame­lyek közt éppen élsz, hűséggel szolgálj. Ez Isten jellemformáló iskolája, és aki­vel az Úr van, aki az Úrral jár, annak jelleme, magatartása így formálódik. 3. Áldotta tette. „Megnyerte József Po­­tifár jóindulatát és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette és rá­bízta egész vagyonát. Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felü­gyelőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, és az Úr áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt. Ezért Józsefre bízta egész vagyonát.“ — Házi rabszol­gaként került a testőrök főhadnagyához, de olyan hűségesen szolgált, ura bizal­mát annyira megnyerte, hogy rövid idő múlva háza felvigyázójává tette. A ház és a gazdaság sáfárjává lett, a birtoko­kat is kezelte. (A katonák kasztja Egyip­tomban jelentős földbirtokkal rendelke­zett.) — Áldás volt minden munkáján. Mint rabszolga Istenről nem beszélhe­tett, de az életén, szolgálatán levő ál­dás nyilvánvaló és letagadhatatlan volt. Szótlan bizonyságtétele nyomán látta a gazdája, hogy vele van az Úr. Leghatá­sosabb a megélt, nem a szóval mondott bizonyságtétel. Aldásláncolat indult meg: mert József áldott volt, Potifár há­zán is áldás lett. Gyarapszik, terjed az áldás és áthat mindent. Józseftől mindent elvettek, de az Úrral való közösségétől nem foszthatták meg, s ez áldások forrásává vált. „Aki hisz énbennem — mondta Jézus —, élő víz­nek folyamai ömlenek annak belsejé­ből“ (Jn 7, 38). Szerteáradó áldás! Családunkban, környezetünkben, mun­kahelyünkön, gyülekezetünkben árad-e áldás jelenlétünk, szolgálatunk nyo­mán? Jézusban van velünk az Isten. „Aki hisz énbennem..." — így mondta Jézus. Jézus egyik neve ez volt: Immánuel — Velünk az Isten. József életének titka az volt, hogy Isten vele volt. És ez a József előzetesen példázta életével Jézus Krisztust, akiben közénk lépett, velünk van Isten. Egyiptomba érkezett egy rabszolgafiú; senki sem sejtette, hogy a leendő ural­kodó érkezett meg. Betlehemben, egy fogadó jászlában megszületett egy gyermek — a világ nem tudta, hogy leendő Királya érkezett meg! József Egyiptomban szolga volt egy háznál — Jézus is „szolgai formát öltött; nem azért jött hogy neki szolgáljanak, ha­nem hogy ö szolgáljon.“ „Józsefnek szép külseje és szép arca volt“ — Jézus tökéletes lelki szépsé­gére, tisztaságára tekintve így szólt a mennyei Atya: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm.“ Isten szépnek teremtette az első em­berpárt, testestől-lelkestől. A bűn mi­att elvesztették ezt a szépségüket. A sátán mindnyájunkat eltorzított. Jézus azért jött, hogy Őt hittel szemlélve, Lel­ke munkájának engedve, visszaváltoz­zunk „dicsőségről dicsőségre, úgy, mint ahogyan az Úrnak Lelke formál" (2 Kor 3, 18). Jézusban veled az Isten, hogy hűséggel szolgálj, áldássá légy, visszaváltozz Is­ten kedves gyermekévé, akiben Isten is, ember is gyönyörködik. S. J. Gondolj a vasra Nézz meg a kovácsműhelyben egy da­rab nyers vasat. Semmire sem használ­ható. Ha szerszámmá kell válnia, a ko­vács megfogja, beleteszi a tűzbe, míg csak izzóvá nem lesz. Akkor aztán az üllőre kerül, a kalapács alá, hogy csak úgy repülnek a szikrák. így lesz belőle hasznos eszköz. Ezért, ó ember, gondolj a vasra! Isten valami használható eszközt akar belő­led csinálni, amire te nem vagy képes, ítéletének kalapácsával kovácsol téged és a nyomorúság tüzében tisztít meg. Ez nagyon fájdalmas. De tarts ki és is­merd fel isten szeretetét, aki téged a kereszt alatt akar szeretetének edényé­vé formálni. Luther Márton (1483—1546) — 4 —

Next

/
Thumbnails
Contents