Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
Ő bölcs szándékában az Úrnak ezt a tanítványát először sok és messzemenő tapasztalattal ruházta föl Fiával való együttlétében és közösségében, mielőtt megbízást adott neki, hogy evangéliumát leírja és ezzel az Úr Jézus utolsó beszédeit közvetítse. Éppen ezeket a hosszú és mély tapasztalatokat használta fel Isten arra, hogy azt az Evangéliumot úgy hozza létre, hogy az különösen Isten Fiáról szóljon. Úgy van, hogy János az ő Urával való dicső tapasztalatait mintegy beleszőtte ebbe a negyedik evangéliumba. Ez az evangélium egy olyan tapasztalt férfi ecsetvonásaival ismertet meg, aki Isten Fiának fönséges jellemvonásait annak alacsonyságában páratlan művészettel tárja elénk. Továbbá azt is kérdezhetnénk, vajon az agg János még abban az állapotban volt-e, hogy pontosan emlékezett egyes részletekre, Ura utolsó beszédeinek szavaira? De éppen ő nemcsak leírhatta, hanem meg is tapasztalta Ura szavait: „A Szentlélek majd eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek“ (Jn 14, 26). Miután az Úr az utolsó szavakat kimondta, ezért tudta szavait nyugodtan a Szentlélekre rábízni, hogy megfelelő időpontban azokat betűszerint megismételje és újra megelevenítse. M.S. KÖNYVISMERTETÉS Reichert Gyula AMA FÉNYES HAJNALI CSILLAG Reichert Gyula (1886—1939) rövid, de sok küzdelemmel és szenvedéssel megterhelt életének legjelentősebb irodalmi gyümölcse a Jelenések könyvének magyarázata, az „Ama fényes hajnali csillag“ című könyv megírása volt. Szolgálatára Isten sokféle tálentummal ruházta fel. Mint teológiailag jól felkészült igehirdető — magyar és német nyelven — Magyarországon több helyen szolgált különböző gyülekezetekben. — Kevés magyar irodalmunk van a Jelenések könyvéről, sok magyarázat idővel el is avult. Reichert Gyula magyarázata azonban ma is — csaknem négy évtizeddel megírása után — aktuális és friss. Fejtegetései fényvillanások, továbbkutatásra ösztönzésül szolgálnak annak, aki a Biblia próféciái kijelentéseit illetően nagyobb világosságra vágyik. Krisztus visszajövetelére nézve elmélyíti a reményt, és megszentelt keresztyén életre serkenti az olvasót. Az alábbiakban közöljük a könyv egyik rövid fejezetét. János megbízatása „És mikor megláttam Őt, holtként estem lábához. És rám helyezte jobbját mondván: Ne félj! Én vagyok az első, az utolsó és az Élő; bár halottá lettem, de íme örökkön örökké élő vagyok, és nálam vannak a halálnak és az alvilágnak kulcsai, írd meg tehát, miket láttál és amik vannak és amiknek ezután kell megtörténniök. A jobb kezemben látott hét csillag titkát, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala és a hét gyertyatartó a hét gyülekezet. “ Jel 1, 17—20 János e látomás hatása alatt, miként korábban Dániel is (Dán 10, 15—19), minden erejét elveszíti és porba hull, mintha halott volna. Az Úr szentséges színe előtt ember a maga földi mivoltában meg nem állhat, ha mindjárt olyan hű volna is, mint amilyen Dániel volt, vagy annyira a „szeretet és szeretett tanítvány“ volna, mint amilyen János volt. Az Úr tisztaságában jobban meglátjuk szennyes voltunkat, az Ő tökéletességében fogyatékosságunkat, úgy, hogy szentségét nem bírjuk ki. Csak az Úr kegyelme által állhatunk meg előtte. — 14
