Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám

Evangéliumi folyóirat 8. évfolyam 1. szám Újévi köszöntés A karácsony ünnepi hangulata szer­tefoszlott —, az óév elmaradt mö­göttünk, és már áteveztünk az új esztendőbe. Az új év első hónapja Janus után nyerte nevét. A pogány monda szerint Janus arca kétfelé nézett, előre és hátra. Valóban, esztendő fordulása arra késztet ben­nünket, hogy visszatekintsünk és előre nézzünk. Mit látunk, ha visz­­szatekintünk? Sok egyéb mellett megláthatjuk ezt a kettőt: Isten vál­tozatlan hűségét, szeretetteljes megbocsátását, kegyelmes hordo­zását és a magunk sok kudarcát, mulasztását, vereségét. Az első há­laadásra késztet, a másik mega­lázkodásra. Milyen jó, hogy a Szent­írás egybehangzó tanúsága szerint Isten kegyelme messze felülhaladja bűneinket. Ha nem így lenne, két­ségbe kellene esnünk. Szeretném kifejezni az új évre jó­kívánságainkat mindnyájunk számá­ra. Ezt az Igét és jókívánságot kap­tam: „Ő maga, a békesség Istene, szenteljen meg minket mindenes­től." A német Biblia ezt így fejezi ki: durch und durch. Szabadon for­dítva ez azt jelenti: keresztül-ka­­sul, át meg át. A megszentelődés csodálatos szép­ségben és sokfelöl ragyog fel a Bib­lia lapjain. A legszebb és legegy­szerűbb értelme ez: Isten megszen­tel, azaz Jézushoz hasonlóvá tesz. Nem kenetteljes, a kegyességtől csepegő életet jelent. A megszen­telt élet gyakorlatilag megkönnyíti mások számára a Jézushoz vezető utat. Nem az igyekezetünket, erőfeszíté­seinket és erőlködéseinket kéri az Úr, hanem azt várja tőlünk, hogy a szívünk teljen meg válogatás nélkül mindenki iránt izzó szeretettel. Olyan izzó legyen ez a szeretet, hogy ennek tüzében égjen el ben­nünk minden, ami másoktól el­választhatna: a kicsinyesség, az előítéletek, a kényelemszeretet, a szimpátia-antipátia vonzása és taszítása, valamint minden tartózko­dó hűvösség. Égjen ez a szeretet, és akkor semmi áldozat nem lesz súlyos, semmilyen szolgálat nem lesz terhes. Akkor nem mulasztjuk majd el az alkalmakat és a lehetősé­geket jót cselekedni, amíg arra időnk van. Sohasem fogjuk megbán­ni azt, amit Jézus nevében máso­kért tettünk. Az Ő szeretete ben­nünk odahajol mindenkihez. Ez a szeretet nem vet meg, nem néz le senkit. Ennek a szeretetnek a fé­nyében senkire nem nézünk majd mint „reménytelen esetre".

Next

/
Thumbnails
Contents