Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám
Erőteljes keresztyénség Filippi 1,20 szerint Pál apostolnak az az esengő várása és reménysége, hogy Krisztus magasztaltassék az ö testében akár élete, akár halála által. ügyének tárgyalását várta Néró császár előtt. Pál keresztyénségének erőteljességét a „feszült várás" kifejezés mutatja. Ennek a görögben egy három szóból álló kifejezés felel meg: el, a fej, vigyázni. Együtt azt jelentik, hogy egyenesen tartott vagy kinyújtott fejjel vigyázni, vagyis feszülten várakozni. Az el-szó elvonatkozást jelent, a figyelem elfordítását más tárgyakról. A görög klasszikus íróknál ezt a szót az őrrel kapcsolatban használják, aki a Trója elestét jelző fényjelet várta. Ilyen eltökélt szándékkal kívánta Pál, hogy Krisztus magasztaltassék az ő testében akár az Úr Jézusban folytatott élet, akár mártírhalál által. A „magasztal“ szó a görögben két szóból áll: egy igéből, mely azt jelenti: elüldözni vagy felszabadítani, és egy melléknévből, mely azt jelenti: nagy. A görög szó szó szerint azt jelenti: nagymértékben elüldözni vagy szabaddá tenni. Ebben a szövegben: olyan módon megmutatni, hogy Krisztus láthatóvá legyen teljes dicsőségében. Egy korabeli világi okmányban ezt a szót úgy használják: „dicsőséget és dicséretet kapni“. Pál erős kívánsága az, hogy az ő szívében lakó Úr Jézus szabadon tevékenykedhessék őbenne, vagyis nagymértékben szabaddá legyen és megnyilatkozásában a Szentlélek munkája ne legyen akadályozva semmi által, amit Pál tesz. (gy vesz Ö, akit megillet a dicsőítés, dicséretet és dicsőséget akár Pál életében, akár halálában. Pál gondolata az, hogy semmi sem fontos igazán, csak az, hogy az ő Ura dicsőíttessék. Saját körülményei és vágyai nem jönnek tekintetbe. Bár lenne mai keresztyén életünkben is ilyen erőteljes, eltökélt szándék! Erőforrás Ézsaiás 40, 31 Igénk örömüzenet minden fáradt ember számára. A magasba irányítja tekintetünket és ujjongva hirdeti: erős lehetsz, győzelmes életet élhetsz! Csodás ígéret ez: aki az Úrban bízik, ereje megújul, vagy mint az eredeti szöveg mondja: aki az Úrra várakozik, erőhöz jut! A bizalom, a várakozás a szeretetből fakad. Akit szeretek, bízom benne. Akit szeretek, mindig közelébe vágyom. A hivő ember szárnyra kel mint a sas és hite szárnyain mindig magasabbra emelkedik. Eltörpül előtte minden földi; a fellegjáró sasnak parányi az, amit a földön ülő béka óriásnak lát. Dicső dolog fölülemelkedni ködön, felhőkön és fürödni a napsugárban. Persze csak az épszárnyú sas, csak az egészséges hitű hivő ember tud a magasba szállni. Vigyázz, hogy valamilyen bűn meg ne nyirbálja szárnyadat. Igazán hinni, igazán az Úrban bizni csak az tud, aki a bűnt szívből gyűlöli. A magasba emelkedés az erőmegújulás munkára kötelez. Sietned, futnod kell az örömüzenettel azokhoz, akik még a csüggetegség völgyében ülnek. Péternek is le kellett jönni a Tábor magasságaiból; különben hogy vezethetett volna 3000 lelket az Úrhoz? A futásra sok erő kell, de ne félj, aki a szeretet Istenéből merít erőt, sohasem roskad össze! (1 Kor 13, 8) Járnak és nem fáradnak el! A járás a legközönségesebb, mindennapi módja a haladásnak. Csak az Úrban elcsendesedett, hűséges lelkek tudnak járni. Sokan vannak, akik a magasröptűséget szeretik, de járni — lépést tartani az Úrral —, nem szeretnek. Konferenciákon, gyülekezetben, ünnepnapon nagyszerű hívők tudnak lenni, de otthon, a hétköznapok munkájában — nem. Aki megtanul Istennel járni — mint Énokh —, az haza érkezik. Az Úr erőt akar adni, csak bízzál benne! Szolgálj neki örvendezéssel és menj eléje vígassággal! (Zsolt 100, 2; 1 Thessz 4, 17) V. S. — 7 —
