Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám
Kik ünnepeltek az első karácsonykor? Az első karácsony nagyon egyszerű, de mégis mennyei körülmények között folyt le. A nagyvilág ekkor még nem ünnepelt karácsonyt, de szomorú az a körülmény, hogy sem az ótestamentumi nép, sem pedig a vallásos főváros, Jeruzsálem, nem vett részt az ünneplésben. A Szentírás bizonysága szerint (Lk 2. rész) háromféle csoport mégis részt vett a megszületett Messiás ünneplésében. Először is azok az ismeretlen pásztorok ünnepeltek, akik kinn a mezőn tanyáztak és vigyáztak az éjszakában az ő nyájuk mellett. Ezeknek az egyszerű, de bizonyosan istenfélő embereknek jelent meg az angyal és hirdette nekik a nagy örömet: „Ma született nektek a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.“ A pásztorok örömükben elmentek Betlehemig, otthagyván nyájaikat, és megtalálták Máriát, Józsefet és a kis gyermeket, ki a jászolban feküdt. Ezek az egyszerű pásztorok lettek Jézus első prédikátorai, mert az írás szerint meglátván a gyermeket, „elhirdették, amit nekik a gyermek felől mondtak“ (Lk 2, 16—17). A második ünneplő csoport azok a mennyei seregek voltak, akik a pásztorok tanúsága szerint megjelentek előttük, dicsérték Istent és ezt mondták: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" (Lk 2, 14). Ha Jeruzsálemben és Izraelben nem is váltott ki örömet Jézus születése, nagy esemény volt ez Isten háztartásában, a mennyei világban, mert ott mindenki tudta, hogy ez az esemény megszámlálhatatlan sok bűnös ember megváltásának a kezdete. Ezért dicsőítették ők Istent, példát adva a földön levő embereknek, hogy mi módon kell ünnepelni Krisztus születését. A harmadik ünneplő csoport volt a legkisebb, s csupán két személyből állott: Máriából és Józsefből. Nagy benső örömüknek igen egyszerű hely jutott, csak egy jászol. Mindez azonban nem zavarta meg Máriát abban, hogy az angyaltól és a pásztoroktól hallott igéket megtartsa és szívében forqassa (Lk 2, 19). Ilyen egyszerű helyeken — mezőn és istállóban — ünnepelték tehát az első karácsonyt. A világ el volt foglalva saját problémájával, a nagy népszámlálással, pedig mi volt ennek a jelentősége Jézus születése mellett?! Azt már senki sem tudja, hogy hány ember élt akkor a római birodalomban, de világszerte ismeretes, hogy ki volt Jézus, a római birodalom ama legifjabb szülötte, akit talán be sem számoltak a nagy birodalom lakosai közé. Az emberek ma is éppúgy el vannak foglalva saját földi kérdéseikkel, mint akkor, s emiatt nem jut hely Jézus számára sem a szívekben, sem a házakban, s emiatt van, hogy szellemben és igazságban ma is csak kevés ember ünnepli a Megváltó Jézust. A gyermek Jézus neve még említtetik, de hányán tesznek bizonyságot a tanító, csodatevő, meghalt és feltámadott Úr Jézusról? Jézus neve és születése ugyan ismeretes lett az egész világon, az élő Jézus és a mai világ egymáshoz való viszonya azonban minden jel szerint ugyanaz ma is, mint akkor volt. Azóta azonban sohasem szakadt meg azon hívők sora, kik menynyei indításra fölkeltek az ő földi foglalatosságuk helyéről, mint a pásztorok, elmentek az élő Jézushoz, megismerték — 3 —