Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
Csodálatos ország Csodálatos országban járunk ... Ruhánk szerény, cipőnk kissé kopott. De hisz feltűnni úgyse vágyunk S a lelki szegények itt a boldogok. Lábunk alá nem simul aszfalt, Utunk göröngyös és tövis szegi, De szívünk sohasem tapasztalt Szép bukkanok fenségét élvezi. Csodálatos országban járunk ... Itt kétszer csattan mindig a verés. Kényszerútra ráadást szánunk, A szenvedés itt szép kitüntetés. Hegyekre hág a sánta lába, A görbehátú terheket cipel; Megyünk . ..megyünk ... nem nézünk hátra És nem cserélünk soha senkivel. Csodálatos országban járunk... Hol szivárványszínű a ború, S ha néha völgybe kell leszállnunk Senkise fél, senkise szomorú. A bölcs beszélget Istenével, A hebehurgya ismerni tanul, A kacér felnézni is szégyel, S végtelen boldog, kinek könnye hull. Csodálatos országban járunk .. . Ha széles útról könnyű élet int, A szivünk védjük, meg se állunk, A keskeny ösvényt választjuk megint. Csábít újra a múlt lidérce, Ledér világ, nagy kultúrörömök ... Egy keresztbe fogódzunk félve, Vágyunk a szent, a tiszta, az örök. Csodálatos országban járunk ... És gyolcsot őrzünk rongyaink alatt, Megtöltött mécsünk, mirtuszágunk, S tűzben kipróbált drága aranyat. Mert majd egy égi harsonára Elfáradt szívünk utolszor dobog, S vonulunk a nagy vacsorára: Királyi mátkák, hűek, boldogoki Iványi T-né Zárkózz be és tölts! 2 Kir 4, 1—7 Bajba jutottál? Gondok terhe nyom?’ Telve szíved panasszal? Jöjj, kiálts te is! Az Ür Jézus Krisztus készségesen segít rajtad. „Mondd meg nekem, mi van a házadban?“ — „Csak egy korsó olaj.“ Minden hivő házában kell olajnak lenni (Róm 8, 9). Lehet hogy kevés van, de ha az Úré vagy, egész biztos, hogy valamennyi van és ez a kevés elég arra, hogy Isten megáldja. Az Úr mindig azzal kezdi munkáját, ami van. Mi a keveset gyakran figyelmen kívül hagyjuk, sopánkodunk és nem teszünk semmit. Pedig a sarokba állított olajos korsóban nincs erő. Te vagy a korsó! Az olaj: Isten Szentlelke, az üres korsók: környezeted. Kész vagy-e elzárkózni a külvilágtól, hogy az Úr szavának engedelmeskedj? Kész vagy-e, engeded-e kitölteni magadat? Ne félj attól, hogy elfogysz. Ha van benned egy kis erő, egy pár csepp öröm, egy parányi szeretet, egy picinyke bátorság, keress üres edényeket, add tovább, töltsd ki és meglátod: több erőd, nagyobb örömöd, túláradó szereteted, óriási bátorságod lesz. Nem kell messze menned. Van barátod — ismerősöd — munkatársad? Engedd kitölteni magadat, hogy éltető erővé légy. Hozd mozgásba, töltsd az olajat, engedd kitölteni magadat, míg felhangzik: Nincs több edény ... Isten csodái csendben mennek végbe. Menj be titkos kamrádba, menj be, hogy legyen olajod, hogy kifizethesd adósságodat. — Hogy mi az adósságod? Pál azt mondja Róm 1, 14-ben: minden embernek adós vagyok az örömüzenet hirdetésével. Az egész teremtett világ vár, várja Isten gyermekei megjelenését. Téged vár, hogy szolgálatod, bizonyságtételed által megláthassa a hazavezető utat (Jn 14, 6). Zárkózz be és tölts — mondja az Úr. Megértetted hozzád intézett üzenetét? Boldog, aki életével alázatosan ezt mondja: Igen, Uram! (Mt 13, 51). Vida Sándor — 9
