Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám

Legnehezebb lecke a hosszas várakozást megtanulnunk. Várni, és nem történik semmi, 8 ha történik is, az inkább elcsüggesztő. Jakab azt akarja a szívünkbe vésni, hogy úgy várjunk, mint a próféták valamikor, akik biz­tosak voltak abban, hogy a maga idejében Isten cselekszik. Vagy mint ahogy a föld­művelő várja, többé-kevésbé tehetetlenül földjének és munkájának gyümölcsét. Makro­­thümiával (Jak 5, 7—10). Miután a gazdag ifjú eltávozott, az Úr Jézus így szólt tanítványaihoz: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmen­ni, hogynem a gazdagnak az Isten or­szágába bejutni.“ A teve és a tű foká­nak példázatáról két egymástól függet­len magyarázatot ismerünk. Az első: annakidején a városokat falak­kal védték, melyekbe a fő közlekedési utak irányába kapukat építettek. Eze­ket napfelkeltekor felnyitották és nap­nyugtakor bezárták. A kapuk mellett éjjel-nappal őrség állt. Az ilyen kapu zárása bonyolult volt és hosszabb időn át több ember együt­tes munkáját vette igénybe. Ugyanis a többrétű, nehéz csuklóban forgó kapu­kat sokszor még vastag gerendákkal erősítették meg, melyeket oldalról, a vá­ros falából kellett kihúzni és a kapu másik oldalán megint a falba ereszte­ni. Ezért az utazók arra törekedtek, hogy céljukat még kapuzárta előtt ér­hessék el. Rablók és vadállatok miatt nem volt tanácsos az éjszakát a sza­badban tölteni. Hogy az elkésett vándor kapuzárás után mégis bejuthasson a városba, egyes kapukba kis ajtót építettek, melyet nyit­ni és zárni könnyű volt. Az ember ezen át csak görnyedezve, a teve meg csak térden csúszva, nagy nehezen bújhatott be. Ilyenkor a teve hátáról minden ter­het, a nyerget is, le kellett venni. Ezt az ajtót nevezték a „tű fokának". E felfogás szerint az Úr Jézus példá­zata a következőt jelenti: amint egy teve csak nehézséggel és minden teher nélkül tud a tű fokán ájutni, azonkép-És soha ne feledjük el, hogy az igazi makro­­thümiát Isten tanúsítja, hosszan tűrve az ember bűneit, visszautasítását és lázadozá­­sait. Nem adja fel soha reményét a világot illetőleg, melyet Ő teremtett, s amely mégis annyiszor hátat fordít neki. Ez az ért­hetetlen és csodálatos isteni makrothümia Jézus Krisztusban öltött testet. — doulos — pen Isten országába sem lehet terhekkel bejutni. S itt nem számít, hogy ez a jólét vagy a bűn terhe. A másik magyarázat a következő: a gazdag ifjú példázatát Mt 19., Márk 10. és Lk 18. fejezete közli. A mi magyar Bibliánkban a tű fokáról szóló szöveg mind a három helyen azonos. De a görög szövegben mindegyik más és más. Egy helyütt a „tű foka“, másutt a „tű lyuka, ismét másutt a „varrótű foka" áll. E különféle, eltérő szöveg arra enged következtetni, hogy a „tű foka" elne­vezés — mint a kiskapu megnevezése — nem volt közismert. Az Úr Jézus tehát olyasmit akart példázni, amit nem lehet megtenni. Nincs olyan nagy tű (és olyan kis teve), hogy azon átbújni lehetséges lenne. Tehát az ember a ma­ga erejéből üdvözülni nem képes. A gazdag ifjú pedig úgy vélte, hogy a törvények betű szerinti megtartása elegendő, s amikor az Úr Jézus ennél többet kért tőle, azt nem volt hajlandó megtenni és eltávozott. Ezt a felfogást igazolja a meglepett tanítványok kér­dése is: „Kicsoda üdvözölhet tehát?“ Jézus válasza: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetsé­ges“, vagyis amit senki a maga ere­jéből megtenni nem képes, azt Isten az Úr Jézus által szerzett váltságban le­hetségessé tette. Jézus keresztje az a „tű foka“, melyet el kell fogadni, melyen mintegy át kell bújni, hogy üd­vözöljünk. Kedves olvasóm «— ez reád is vonatkozik. Hevesi Ödön 13 A tű foka

Next

/
Thumbnails
Contents