Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
A bibliai „nyelveken szólás“ Az újszövetségben több helyen előforduló „nyelveken szólás“ igazi értelme sokak előtt ismeretlen. A „nyelveken szólás" az első pünkösdkor nyilvánult meg legelőször. Ez kétségtelenül abból állott, hogy az apostolokat hallgató sokféle nyelvű ember a „saját nyelvén“ hallotta az evangéliumot, „amelyben született“ (Csel 2, 8). A Szentírás ezt az eredeti „nyelveken szólást" a gloszsza görög szóval fejezi ki, amely valamilyen élő nyelvet jelent (pl. mint a magyar, német stb.). Ahol a „nyelveken szólás“ még előfordul a Szentírásban, ott mindenütt ezen glossza szó olvasható. A sokféle nyelv által Isten a bábeli bűn miatt szétválasztotta az embereket, az első pünkösdkor pedig a „nyelveken szólás“ útján a különböző nyelvű emberiséget az evangélium által egyesíteni akarta a Krisztusban. Az ószövetség csak zsidó nyelven hirdettetett, az újszövetség pedig azonnal sokféle nyelven, a hallgatók szüksége szerint. A pünkösdi „nyelveken szólás“nak kétségkívül az volt a célja, hogy az evangéliumot minden jelenlévő megértse. Bizonyos, hogy a „nyelveken szólásának ma sem lehet más célja. Akár azonnal, akár fokozatosan kapja valaki a „nyelveken szólás“ adományát, annak használatát Pál apostol 1 Kor 14- ben így szabályozza: 1. Minden nyelv érthető a világon, tehát ennek is érthetőnek kell lenni (9-10. vers). 2. A „gyülekezet építésére“ kell szolgálnia (12—13. V.). 3. öt értelmes szó többet ér a gyülekezetben, mint tízezer szó értelem nélkül idegen nyelveken (19. v.). 4. A „nyelveken szólás“ éppen úgy, mint az első pünkösdkor, ma is a hitetlenekért és nem a hívőkért van (22. v.). 5. Kettő vagy legfeljebb három szólhat nyelveken, de nem egyszerre, hanem egymás után (27. v.). 6. Ezeket a beszédeket meg kell magya-Pünkösd Kisöpörtem a lelkemet s beteregettem hálaadással, fényesítgettem hosszasan az irgalom emlékeit, volt örömök gyümölcsét raktam felékesitett asztalomra, bizonyosságok fellegével lobogóztam be ablakom. Várván vártam az Urat, ím s betért hozzám fénnyel a Lélek, és eltűnt minden, mi enyém megemészt szinte ez a Fény, nem látom Őt, de élek, élek! F. L. rázni, ha pedig sem a beszélő, sem más nem tudja megmagyarázni, az illetőnek csak magában szabad szólni Istenhez, aki ezt magyarázó nélkül is megérti (2. és 28. v ). 7. Asszonynak nem szabad szólnia a gyülekezetben, mert ez „éktelen dolog“ (34—35. v.). 8. Ezek nem Pálnak, hanem az Úrnak a rendeletéi (37. v.). Ha mindenki egyszerre beszél, felborul az „ékesség és jó rend“, az idegenek pedig ezt „őrjöngésnek“ mondják (23. és 40. v.). Szomorúan tanulságos, hogy a „nyelveken szólás" helytelen használata olyan gyülekezetben (a korinthusiban) harapódzott el, ahol a levél többi fejezetei szerint sok súlyos bűnt talált az apostol. Félő, hogy ez a kettő ma is együtt jár. Ezen sajnálatos korinthusi állapot, valamint az apostol fent említett világos utasításai alapján minden lelki embernek nagyon óvatosnak kell lennie a „nyelveken szólás" kérdésében, nehogy tudatlanságba (38. v.) és az ördög tőrébe essen. Ne feledjük, hogy az igazi bibliai „nyelveken szólás“ is csak egy adomány volt, melyre az apostol gyülekezetei nem épített. Dr. Kiss Ferenc 5
