Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... Mindenre kiterjedő üdvösség Kedves Hallgatóim! Pál apostol többször járt Efézusban. E nagy városban élő pogányoknak és zsidóknak az Úr Jézusban található megváltás evangéliumát elsőnek ö hirdette. A hallottakat sokan megszívlelték, és így idővel egy nagy gyülekezet alakult ott. Évek múlva az apostolt elfogták és Rómában börtönbe vetették. Ottléte alatt, míg kihallgatására és előrelátható halálos ítéletére várt, több gyülekezetnek írt levelet, köztük az efézusi gyülekezetnek is. Ennek első fejezetében az efézusiak hitrejutása menetét így foglalta egybe: Őbenne hittetek ti is, miután hallottátok az igazság beszédét, üdvösségetek evangéliumát, és megpecsételtettetek a megígért Szentlélek által, aki záloga a mi örökségünknek“ (13—14. vers). Vegyük most sorra azokat az alapvető igazságokat, melyeket az apostol itt összesűrítve felsorol. Kiindulási pontja a hallás. Az ismeretlent nem tudom megszerezni, elfogadni. Ez életünk minden területére érvényes. Hiába kapható a sarki boltban elsőrendű és olcsó cipő; ha erről nem értesülök, mások veszik meg. De ha a szomszédasszony már látta és erre figyelmeztet, elmehetek és vásárolhatok. Az Úr Jézus megváltásáról szóló evangélium hirdetése azért olyan fontos, mert ha nem hallanak róla, honnan tudják az emberek, hogy megváltás egyáltalában létezik? A terjesztés alatt persze nemcsak templomi igehirdetésre gondolunk. Az Úr Jézus azt kívánja, hogy minden követője tanúja is legyen. Az evangélium tartalma pedig dióhéjban a következő: az emberiség pályája elején a Sátán csábítására Istennel ellentétbe került és vétkezett. Ennek következménye az Istentől való elszakadás lett, melyet a Biblia kárhozatnak nevez. Isten azonban, mert könyörületes, az emberiséggel való kibékülést kívánta. Ezt úgy oldotta meg, hogy egyszülött Fiát elküldte e világba. A názáreti Jézus az Isten Fia, és így maga is Isten. Az emberek bűneit úgy tette jóvá, hogy engedte, hogy elfogják, csúfolják, ütlegeljék, hamis vádak alapján elítéljék és végül még keresztre is feszítsék. Halála engesztelő áldozatot jelentett. Amióta a Golgota hegyén az Úr Jézus „Elvégeztetett!" kiáltása elhangzott, minden egyes ember megbékülhet Istennel. Aki tehát ezt a lehetőséget megragadja és a felkínáltat elfogadja, az a földi élete után nem kárhozatra, hanem örök üdvösségre jut. Ez tehát az „igazság beszéde, az üdvösség evangéliuma“, melyet Pál apostol is hirdetett. Ez több és értékesebb, mint bármilyen más hír. Erről beszélni, ezt a hírt, ezt az élményt másnak elmondani, a legfontosabb emberi feladat. De ki hallgat mindig a jó, az előnyt hozó hírre? Sokan akadtak Efézusban is, akik az apostolt gúnyolták, sőt a néptömeget is ellene lázították. De egyesek, a fenti igénk szerint, hittek, vagyis az evangéliumot, bármennyire szokatlan és csodálatos hír volt is, igaznak fogadták el. A Biblia szóhasználata szerint hinni azt is jelenti, hogy bízni, megbízni. Ezek az emberek tehát Istenben bíztak, megbíztak. Azt is mondhatnánk, hogy magukat Istenre bízták, Istennek átadták, kiszolgáltatták. Kedves Hallgatóim! Akkor is, ma is, ez az első és elengedhetetlenül szükséges lépés. A bennünket körülvevő annyiféle hang, tanács között Istenre kell hallgatni, neki hinni, benne bízni. Az apostol azonban itt még nem áll meg. A hit, a bizalom szükséges ugyan, de egymagában nem elegendő. A hit, a bizalom, az odaadás, amelyhez a bűnbánat is tartozik, csupán az embernek Isten felé való gyarló, ingadozó közeledési kísérlete. Ha Isten tétlen maradna, minden igyekezetem hiábavaló lenne. De abban a pillanatban, amelyben Isten 12