Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám
„Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és őrködve vigyáztak éjszaka nyájuk mellett. És az Úr angyala odaállott eléjük és az Úr fényessége körülragyogta őket, úgy hogy nagy félelemmel megfélemlettek. De az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek, íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz, mert megszületett nektek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában...“ Lukács 2, 8—11 Boldog karácsonyt! Áldott karácsonyt! Hányszor hangzik el ez a kívánság ezekben a napokban. És lesz-e boldog karácsonyod? Mitől függ ez? Attól, mennyi lesz a pénzed? Attól, lesz-e a családban megértés, békesség? Nem ... Csak attól, hogy kijelenti-e magát neked az Isten, megtalálod-e először vagy újra Jézust. Kinek volt azon az első éjszakán a legboldogabb karácsonya? Máriának? Józsefnek? Igen, ők is nagyon boldogok lehettek. De én úgy érzem, a legboldogabb karácsonya a betlehemi pásztoroknak volt. Névtelen, személy szerint ismeretlen emberek, mégis ők az egyedüliek, akik azon az éjszakán megértettek valamit abból a csodából, ami történt. Hozzájuk jön az Úr angyala, nekik jelennek meg a mennyei seregek, ők hallhatják először a nagy örömhírt: „mert megszületett nektek ma a Megtartó!“ Őket veszi körül az Úrnak dicsősége, ők hallják a csodálatos mennyei dicséretet. Miért éppen ők, ezek az egyszerű pásztorok? 1. Mert ez az Isten útja. Ö „a világ szerint alacsony rendűeket és lenézetteket választotta ki és a semmiket, hogy megsemmisítse a valamiket“ (1 Kor 1,28). Ö a nagyokat, a kevélyeket, az erőseket, a valakiket elkerüli, csak az alázatosaknak, a kicsiknek jelenti ki magát. Életed sok nyomorúsága eléggé megalázott-e már? Isten kegyelme hozzád hajolhat ezen a karácsonyon? 2. A pásztorok vigyáztak. Nyitott szemük és fülük volt ezen az éjszakán. Amikor a láthatatlan, a mennyei világ ilyen csodálatos módon hatolt be a a látható világba, ők láttak és hallottak. Voltak az ószövetségnek is ilyen nyitott szemű emberei. Nézzük például Elizeust. Amikor Dótánban a szíriaiak körülvették a várost és Elizeus szolgája rémülten látja az ellenséges csapatokat, akkor Elizeus így imádkozik: „Uram, nyisd meg a szemeit!“ És mit lát a szolga? Hogy az ellenséges tábor és a város között „a hegy rakva van tüzes lovagokkal és szekerekkel“ (2 Kir 6, 18). — Te mire vigyázol? A magad érdekeire, tisztességedre, örömeidre, életedre? Van-e nyitott szemed az Úr dolgai számára, a mennyei világ számára? Akkor lesz szemed a másik ember számára is — mint a pásztoroknak. Evangéliumi folyóirat 6. évfolyam 6. szám Boldog karácsonyt!
