Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
Wernher von Braun: Van Teremtő! A világűrkutatásban való közreműködésem Istenbe vetett hitemet nem csökkentette, hanem inkább erősítette. Mialatt az alkotást jobban megismerjük, jobban meg kellene ismernünk az Alkotót is és mélyebb ismereteket szereznünk az ember aziránti felelősségéről, mellyel az isteni akaratnak tartozik. Az ember űrrepülései fantasztikus teljesítmények, de mindmáig a hatalmas világűr felé csak egy parányi ablakot nyitottak meg. Ám az, amit ezen az ablakon keresztül a világegyetem végtelen titkaiból láthatunk, megerősíti bizonyosságunkat, hogy van Teremtő. Egyébként meglepett az amerikai gyülekezetekben tapasztalható aktív élet. Ez a tapasztalat az Egyesült Államokba 1945-ben történt áttelepülésem után igen nagy hatást gyakorolt rám, minthogy korábban soha nem volt módom megismerni ilyen intenzitású lelki életet. Ennek hatására kezdtem el evangéliumi irodalmat olvasni, s a kinyilatkoztatás erejével jutott el hozzám a Jézus tanításaiból áradó igazság. Bár nem vagyok rendszeres templombajáró, mégis többet olvasok az egyházi irodalomból, mint a rendszeres templomlátogatók nagy része. Szokásommá vált, ha szállodában vagy motelben lakom — márpedig nagyon sok időm telik el utazással —, a Biblia olvasása. Arról a kérdésről pedig, hogy az űrkutatás megegyezik-e Isten akaratával, a következő a véleményem: Isten az embert természetes kíváncsisággal felruházva teremtette. Elvárja tehát, hogy éljünk is ezzel az adománnyal. Ha nem az volt velünk Isten szándéka, hogy kutassuk a mennyboltot, akkor soha nem engedte volna meg — erről meg vagyok győződve—, hogy elérjük azokat a sikereket az űrkutatásban, melyekkel most rendelkezünk. Valószínűnek tartom, hogy a világűrben az -emberen kívül más lények is élnek. Könnyen elképzelhető, hogy Isten más világokra is elküldte Fiát, hogy átadja nekik az evangéliumot. Másrészt pedig semmi sem mond ellent annak, hogy Jézus megváltó halála a földön a világmindenségben élő más értelmes lényekre is vonatkozhat. A legfontosabb belátni azt, hogy mi ezen a bolygón élünk, s hogy a Jézus üzenete csodálatos üzenet a világ számára. Bevallom, olykor bizonytalan vagyok a hitemben. Magamat kérdezem: a helyes úton járok vagy nem? És felfedezem, micsoda erőt nyerek, ha Istent hívom segítségül, s ha ezt a segítséget megkapom. Isten segítsége és vezetése iránti igényem az évekkel együtt nőtt. A lélek halhatatlanságában is hiszek és az örök életben. Hiszen ezt a felfogást még tudományosan is alá lehet támasztani: A tudomány ugyanis rájött arra, hogy semmi sem tűnhet el nyomtalanul. A természet nem ismer megsemmisülést, csak átalakulást. Ha már most Isten alkalmazza ezt az alapvető elvet, érintse ez a világegyetem akár legparányibb, legjelentéktelenebb részét is, nem teljesen logikus-e azzal számolni, hogy ezt az elvet alkalmazza akkor is, amikor teremtő munkájának mesterművéről, az emberi lélekről van szó? Hiszem, hogy Ő ezt teszi. Istennek engedelmeskedni kell, ha meg akarjuk Őt érteni. Számolni kell vele, ha be akarjuk vonni életünkbe. Fáradságba és belső, szent fegyelembe kerül, hogy ne arra nézzünk vissza, amit Isten elvett tőlünk, hanem a feladatra, mellyel meg akar bízni minket. D. H. Thielicke Jézus hozzánk lép és azt mondja: „Te pedig kövess engem!“ — s olyan feladat elé állít, amelyet neki a mi életünk ideje alatt kell megoldania. A. Schweitzer 4
