Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
Egy csodálatos felfedezés Dr. Stovell híres természettudós ateistának vallotta magát. Főleg az atomkutatás terén folytatott eredményes munkát, de a természet egyéb titkainak a feltárásán is fáradozott. Természetkutatása során számos felfedezést tett, egyik felfedezése azonban a híres tudós gondolkozását egészen megváltoztatta. ő maga ezt írja erről: „Egész életemben meggyőződött ateista voltam és Istenről azt tartottam, hogy hiszékeny lelkek fantázia-szüleménye. Az emberi agy működésével kapcsolatos kutatásaim során azonban meglepő felfedezést tettem. Megállapítottam, hogy az agy egyik funkciója egy rádióállomás működésével azonos, amenynyiben elektronikus hullámokat sugároz ki és fog fel. Több munkatársammal megvizsgáltam ezen hullámok hosszát, melynek során megállapítást nyert, hogy különböző hosszúságú hullámok egész rajáról van szó, és ezek egymástól élesen elhatárolhatók. Ez a megfigyelésem arra serkentett, hogy kísérletet tegyünk haldokló emberek agyával. Érdekelt ugyanis, hogy haldoklás közben mi megy végbe az emberi agyban. Erre alkalmunk nyílt egy hivő asszony eseténél. Az agonizáló nő mit sem sejtett a kísérlet céljából a szomszéd szobában felállított készülékről. Négy kiváló tudóstársam tartózkodott ott velem, és mindnyájan izgatottan lestük a kísérlet kimenetelét. Hangsúlyoznom kell, hogy mind az öten ateisták voltunk, én magam a leghatározottabban. A felállított készülék a haldokló személy gondolatainakazerősségét regisztrálta. A készülék úgy volt szerkesztve, hogy a számlapja nyugalmi állapotban zérót mutatott, és a mutató kilengéséhez szükséges tér a skálalapon plusz és mínusz 500 fokra volt beosztva. Egy ízben ezzel a készülékkel az ország egyik nagy rádióállomásának a kisugárzó erejét vizsgáltuk. A készülék mutatója akkor kilenc fokot jelzett. Amikor a szomszéd helyiségben fekvő asszony a halál közelségét érezte, Istent magasztaló hálaimába fogott. Arra kérte Istent, hogy fogadja kegyelmébe a Kirsztus érdeméért és bocsássa meg bűneit a golgatai kereszten érte is folyt drága vérért. Az asszonynál a halálfélelemnek a nyoma sem volt észlelhető és minden szavából kiérezhető volt, mennyire örül annak, hogy most egy jobb hazába költözhet. Mi, ateisták, annyira megrendültünk ezen, hogy egészen elfeledkeztünk a felállított készülékről. Be kell vallanom, hogy a szemünk könnybe lábadt. A készülék csengője riasztott fel. Amikor a számlapjára tekintettünk, szinte nem hittünk a szemünknek: a mutató, a skála jobb oldalára kilengve, plusz 500 fokot jelzett. Meglepődve néztünk egymásra. Az emberiség történetében első ízben sikerült egy hivő ember imájának elektronikus műszerrel való megmérése, és most kiderült, hogy annak kisugárzó ereje ötvenötször erősebb volt, mint egy nagy rádióállomás hullámainak a potenciája. E tapasztalatom hatása alatt ateista világnézetem megrendült. Egy idő múlva elhatároztuk, hogy ezt a kísérletünket egy másik haldoklóval, akiről tudtuk, hogy istentagadó, megismételjük. Készülékünket újból felállítottuk a szomszéd teremben és az ápolónőt arra kértük, hogy ereszkedjen beszélgetésbe ápoltjával. Amikor a beteg Isten és az emberek ellen élesen kifakadt, a készülék mutatója a számlap bal oldalára lendült ki, és amikor átkozódásba fogott és becsmérlő szavakat használt, megszólalt a készülék csengője. A számlap mutatója mínusz 500 fokot jelzett. Ily módon a gonosz indulat és átkozódás ereje is regisztrálhatónak bizonyult. A tudományos pontossággal végrehajtott két kísérlet eredménye komoly megfontolásra késztetett engem. Feltettem a kérdést: Ha egyrészt a nemes indulat és a hitből származó ima ereje, másrészt pedig az ember mélyéből kisugárzó gonosz indulat hullámereje a tudomány eszközeivel megmérhető, 2
