Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT ... A teremtésről Még ma is sok vita tárgya a világ keletkezésének tudományos magyarázata. De milyen alapon próbálkoznak a tudósok ezzel a nehéz kérdéssel megbirkózni? Elsősorban a megfigyelésre támaszkodnak. A tudomány viszonylag pontosan ír le ma megfigyelhető eseményeket. Pontossága összehasonlító méréseken alapul, s mindig valamihez viszonyít a számszerűség érdekében, legyen az akár méter, akár kilogramm, vagy pedig időegységek. Ezeket jól lehet használni a szemünkkel látható világban, az úgynevezett klasszikus fizika területén. De ha az atomok világában is ezekkel próbálnánk a dolgokat megmagyarázni, ott kudarcot valianánk velük. Itt más fogalmakkal és más mértékekkel kell dolgozni. Ugyanígy vagyunk az úgynevezett makrovilággal is, az űrkutatásban és a csillagászatban. Itt is azt tapasztaljuk, hogy ami a földön igaz volt, az nem feltétlenül érvényes a csillagok világában. Ma már tudjuk például, hogyha egy űrhajó elindul a világűrbe — és talán évekig is eltart az utazás —, az űrutasok által mért idő egyáltalán nem egyezik meg a földön mért idővel. A világmindenségben a föld egy piciny pont. Az itt szerzett ismereteinket nem szabad megfontolás nélkül sem a mikrovilágra, sem a makrovilágra kiterjeszteni. Tudásunk a térben erősen korlátozott. Ezt ma már minden tudománnyal foglalkozó ember tudja. Azt azonban kevesen merik beismerni, hogy tudásunk az időben is nagyon véges. Mi az eseményeket a mában szemléljük és csak feltételezzük, hogy azok a tegnap és a holnap világában is hasonlóképpen történnek. Az idő világában az archeológia és a geológia hivatott képviselői csak tapogatóznak. Nagyon kevés adatuk van a múltból, amelyre bizton támaszkodhatnak. Csak elméletek százaival és tudományos, vagy éppen áltudományos, inkább csak filozófiai magyarázatokkal segítenek magukon. A geológia egyik legfontosabb alaptörvénye az ún. uniformizmus elve, mely szerint a múltban az események éppen úgy játszódtak le, mint ahogyan azt ma megfigyelhetjük. Egy ilyen feltételezésre valóban szükségünk van, hogy a kőzetekből és kövületekből levont következtetéseinknek valami alapot biztosítsunk. De ez egy fából-vaskarika. Ezért, hogy igaz legyen az, amit mondok, felállítok egy törvényt, egy hipotézist, amely engem igazol. — Hát ilyen biztos lábakon áll a föld keletkezésével és ennek magyarázatával foglalkozó tudomány. Az előzőekből már kitűnik, hogy ismereteink térben nem terjeszthetők ki, azok csak a mi földi világunkban érvényesek feltétel nélkül. Ugyanez áll az időre vonatkozólag is. Mai ismereteink nem terjeszthetők ki a múltra feltétel nélkül. Nem mondhatjuk azt, hogy amióta a világ világ, minden úgy történik, ahogy azt mi látjuk. Erről a hipotézisről és ennek hirdetőiről így beszél a Biblia: „Az utolsó időkben csúfolódók támadnak csúfolódással, akik saját kívánságaik szerint járnak és azt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden azonmódon marad, mint volt a teremtés kezdetétől fogva" (2 Pét 3, 3—5). Ugye meglepő, hogy a mai idők uniformistáiról is ír a Biblia? A gondolkodó bölcs ember nehezen hajlandó beismerni, hogy van valaki, aki nálánál bölcsebb és hatalmasabb. Szívesebben elégszik meg gyenge lábakon álló elméletekkel, minthogy meghajolna a teremtő Isten előtt. Azt már felismerte, hogy a klasszikus tudományok nem érvényesek feltétel nélkül sem az atomok világában, sem a világűrben, de ahhoz mégis ragaszkodik, hogy ezek a természettörvények időben változatlanok. Pedig ha ezt az áltudományos előítéletét levetné, mindjárt más színben tűnnének fel a Biblia teremtésről írott szavai. Tudomásul kell vennünk, hogy a terem10
