Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
A szeretet himnusza 1 Kor 13, 1—7 A „szeretet himnusza“ nem egy andalító templomi ének. „Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok“ — írja Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek; annak a gyülekezetnek, amelynek a mi fogalmaink szerint igen sok irigylésre méltó „tehetséges“ gyülekezeti tagja volt. A lelki ajándékok bőségesen mutatkoztak meg cselekedetekben. Azonban a lelki ajándékok nem mindig jelentenek lelki életet is. A megajándékozott gyülekezet is veszélyeztetett gyülekezet. Bősége szükséggé lehet, ha a túláradó bőséget nem kötözi meg a szeretet. Akkor mindegyik a maga ajándékát tartja a legfontosabbnak, a maga hivatalát a legmagasabbnak, a maga tekintélyét a legnagyobbnak. így a Krisztus testében meghasonlás következik be (1 Kor 12, 25). Ezért szeretet nélkül minden csak semmi! A szóláskészség, a jövendőmondás, alamizsnálkodás és mártírság (1—3 vers). A kül- és belmisszió munkája szeretet nélkül — semmi! De mi a szeretet? Az apostol nem vázol nagyszerű programot, nem ad erkölcsi oktatást, mint nagyon sokan ő utána. Egyszerűen felsorolja az alkalmakat a szeretet gyakorlására. A szeretet gyakorlására a mindennapi életben van alkalom, és az nem nagy szavakban valósul meg. Mi természetesen gazdagok vagyunk nagy szavakban, de szegények a szeretet apró megnyilatkozásaiban. Nem keressük a magunk érdekét? Nem keseredünk el? Mikor voltunk készen arra, hogy mindent eltűrjünk? — Nem csupán szép ideál ez, nem túlságosan szép ahhoz, hogy valóság is legyen? Mert anynyi bizonyos: ha határozottan e szavak szerint próbálunk élni, akkor ebben a világban aligha boldogulunk. Mindennek ellenére az apostol a gyülekezetét erre az útra irányítja. Ez a szeretet nem távoli ideál, ez a szeretet Jézus Krisztusban testesült meg. Az itt megrajzolt kép nem idealisztikus kép, ez a kép maga Jézus Krisztus. Ő a szeretet. Ő hosszútűrő és jóságos, ő nem keresi a maga hasznát, nem fuvalkodik fel. Mindent eltűr — miértünk. Isten Őt adta ajándékul és vele együtt mindent minékünk adott (Róm. 8, 32). Akár tehetségesek, akár tehetségtelenek vagyunk, ha Ö a mienk, akkor minden a mienk. Az egymás iránti szeretet is. De szeretet nélkül semmik vagyunk! Úr Jézus Krisztus, könyörgünk hozzád a szeretet ajándékáért. Kérünk, bocsásd meg nekünk naponkénti szeretetlenségünket. Kérünk, add nekünk a te szeretetedet. Ámen. Az Atya szeretete Atyám, ó hála néked érte, Hogy minden embert szerettél! Ha egy ki volna ebből véve, Ügy reszketnék e lélekért, S megszállna tán a szörnyű gond, Hogy én vagyok ez átkozott. De engem s minden egyes lelket Szeretsz, Fiadnak kedvéért, Ki úgy, amint az néked tetszett, Meghalt értem s mindenkiért. Hogy éljen az, ki benne hisz, S hinnem szabad énnékem is. Isten szerelme, áldva légy te! Bár hinne mind, ki él, neked, Hogy szent tüzed őbennük égve, Minden szív zengne éneket Annak, ki Atyja őneki, S az egész világot szereti. Németből fordította Vargha Gyuláné 8
