Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám

bennem, vagy más oldalról: ha a Krisztusba való beoltatásom valóban megfogant, a Krisztus testébe való beiktatásom igazán megtörtént a Szentlélek által s annak szervesen funkcionáló tagja lettem a „Fő“ irányítása alatt (Kol 1, 18; Ef 7, 22), akkor ennek folytatása elmaradhatatlan az életemben (példaképpen gondoljunk a szervátültetéses műtétekre). Vagyis a hitnek azt a lépését, hogy Krisztussal együtt megfeszítettem, a hit útja követi: „Ahhoz tartsátok magatokat, hogy ti meghaltatok a bűnnek és éltek az Istennek a Krisztus Jézusban" (Róm 6, 11). A bűnnek való meghalás gyakorlatilag a földi tagjainkban vitézkedő bűnök (Jak 4, 1;

1 Pét 2, 11; Róm 7, 23) megöldökléséből és az új életben való járásból áll (Róm 6, 4. 12 kk. vö. Kol 3, 1—10;

2, 11—12; 2 Kor 5, 75; Gál 5, 16—23; Ef 4, 20—32 stb.). A bűnök megöldöklésére vonatkozó bibliai kifejezés Kol

3, 5-ben egy speciális igealakban („soristos") fordul elő, mely a görög nyelvben olyan cselekményre vonatkozik, mely a múltnak egy meghatározott idejében már bevégződött, megtörtént, de bármikor újra történhetik, vagyis számolni kell a cselekmény folytatásával.

A Szentlélek-keresztség lényege: a Krisztusban való élet, a Krisztus élete bennünk, s egész valónkra kiható, testünket-lelkünket igénybevevő, egész életünket betöltő, minden óráját és percét kitöltő program. Izgalmas, mozgalmas, eseménydús, gazdag tartalmú élet; egyrészt a bűn elleni folyamatos harcban, mely kívülről és belülről egyaránt támad halálunk órájáig, másrészt a Lélek gyümölcsének egyre bővölködőbb termésében (Gál 5, 22; Jn 75, 2. 8. 16). A Krisztusban való léteinek, Krisztus bennünk való életének hiteles bizonyítéka mindig a Lélek gyümölcse és sohasem a csodás jelek! Olvasd: Mt 1, 15—23; 24, 24.

A Lélek gyümölcse termésének feltétele a Krisztusban való maradás, mely gyakorlatilag az engedelmesség által történik: Csel 5, 32. Isten a Szentlelket azoknak adja, akik engednek neki. A Szentlélek-keresztségnek ugyanolyan

döntő ismertető jele az engedelmesség, mint a hit. Ahol engedelmeskednem kell, ott nem elég csak hinni! Hogy Krisztus valóban élhessen és növekedhessék bennem, ahhoz nekem mindig alább kell szállnom! (Jn 3, 30).

Ezzel kapcsolatban kell rámutatni arra is, hogy a Biblia szerint a Szentlélekkeresztség és a Szentlélekkel való beteljesedés (Ef 5, 18) nem ugyanaz az állapot. A Szentlélek-keresztség minden Isten gyermekének, minden újjászületett embernek az életében egyformán megvan, de Isten Szentlelke mindig a gyakorlati engedelmesség mértéke szerint tölti be a hivő ember életét. Mivel pedig a Szendéteknek való engedelmesség, a Krisztusnak való átadás nem egyforma mértékű minden hivő ember életében, sőt ugyanannak az embernek az életében sem mindig egyforma, ezért a Szentlélekkel való beteljesedés mértéke sem egyforma minden Isten gyermekének az életében, sőt még ugyanannak a hivő embernek az életében sem! Nem a Szentlélek bői kap az egyik hivő ember többet vagy kevesebbet, mint a másik, hanem a Szentiéleknek, a Szentlélek uralmának enged át az egyik hivő ember a maga életéből többet vagy kevesebbet, mint a másik. Isten nem mérték szerint (=mércézve!) adja a Szentleiket (Jn 3, 34); hiszen Ő egyébként is személy, akihez mint személy a személyhez viszonyulhatunk engedelmességben vagy engedetlenségben és nem anyagi-tárgyi valóság, amiből több vagy kevesebb „mennyiséget“ birtokolhatnánk! A „Szentlélek teljességét" kérni egyébként is Szentírás-ellenes tévelygés. Maga ez a kifejezés sem bibliai. A Szentlélek teljessége egyedül Jézus Krisztusban lakozott testileg: Kol 2, 9; 7, 79. Minden hivő ember számára feladat és állandó törekvésének kell lennie, hogy beteljesedjék Szentlélekkel, vagyis hogy élete egész területét a Szentlélek uralma alá adja. Amint egy pohár nem fogadhatja be az egész óceánt, de egészen tele lehet tölteni az óceán vizével, úgy tölthet be minket is egészen a Szentlélek. Ez az állapot nem egyszer s mindenkorra, egyszeri döntéssel elértő