Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám
Ungár Aladár: Hasznos élet „Ha a búzaszem a földbe nem esik és el nem hal, csak egymaga marad; de ha elhal, sok gyümölcsöt terem“ (Jn 12, 24). Csodálatos és megkapó, hogy Jézus soha nem tanított olyasvalamit és soha nem adott olyan tanácsot vagy utasítást, amit ő maga meg nem valósított volna. A mi beszédünk és cselekedeteink között sokszor tátongó szakadék húzódik végig. Jézusnál a szó és a tett, a tanítás és az élet mindig egy volt. Egyszerű természeti törvényre mutat rá. Ha a búzamag nem hull a földbe és ha ott nem hal el, egymaga marad. A fáraók sírjában valóban találtak búzamagvakat, amelyek több ezer évesek. Megmaradtak, de magukban maradtak. Nem teremtek gyümölcsöt. Viszont csak egyetlenegy búzamag, amelyet ugyanabban az időben elvetettek, azóta folyton termi a búzaszemek megszámlálhatatlan tömegét. Csak matematikai képlettel lehetne leírni egy búzaszemnek azóta újra meg újra megsokszorozódott termését. És ami törvény a természeti világban, ugyanaz érvényes a lelki (szellemi) világban is. Valaki megpróbálhatja a maga életét megtartani önmaga számára, de a valóságban ez a megtartott élet — elveszett élet. És aki odaszánja a maga életét a szolgálatra, aki tehát úgyszólván lemond a maga életéről, az megtartotta az életét, vagyis gazdag megjutalmazást nyer éppen azért, mert élete gyümölcsöző élet lett. János apostol első levelében így int: „Szeretteim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.“ Ismét a mi Urunk mondotta: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért.“ A földbe esett búzaszem erről a szeretetről beszél. Isten Fia úgy szeretett minket, hogy nem riadt vissza a haláltól. Értünk halt meg, és ha most nekünk lelki életünk, örök életünk van, akkor ez az élet az Ő halálából, áldozatából sarjadt. Ha Ő meg nem hal, nekem nincs életem. Ha ö nem áldozta volna magát oda érettem, nem lehetne üdvösségem. És ennek az egyszerű ténynek a meghoszszabbítása, végig vezetése ez: én is legyek földbe esett búzaszem, halálba adott élet, hogy az életem így gyümölcsözőbb, mások számára hasznos élet legyen. Mindnyájan irtózunk a haláltól. Ellenség a halál; az élet ellensége. Nem illik beszélni a halálról, az embert irtózat tölti el, visszarettenti. Isten gyermeke előtt nincs más, igazi lehetőség: vagy az áldozatos, de gyümölcsöző élet lehetősége, vagy egy hiába eltöltött élét. Halálba adni az életemet azt jelenti, hogy elsősorban nem magamnak élek, nem a magam jól felfogott, érdekeit keresem, nem a dolgok könnyebb oldalát fogom meg, nem térek ki, hanem vállalom mások terhét, hordozom másokkal együtt a nehézségeket. Ügy vagyok ebben a világban, ahogy Krisztus is volt, hordozom imádságban a mások életét. És közben, míg így másokért élek és másokért vagyok, kiteljesedik az életem, gyümölcsözőbb lesz, örömteljes. Napjaim megtelnek tartalommal, értelme lesz az életemnek, betöltőm napjaimat és dicsőítem Istent. Nem áldozatnak, hanem kiváltságnak tekintem majd mindezt. Kedves Testvérem, hogy állsz mindezekben? örvendezel, hogy Isten megváltott gyermeke vagy? Hálás vagy azért a nagy üdvösségért, amit a földbe esett Gabonaszem érted teljesített, halála szerzett neked? Szeretnél hálás lenni mindezért? íme, itt az útja, módja. Kérjed tőle: Uram, Jézusom, mutasd meg nekem, hogyan lehet gyümölcsöző az életem! Hogyan kell halálba adnom magamat! Mit jelent elveszíteni az életemet teéretted és az evangéliumért! Tedd hasznossá az életemet! Múlnak a napjaim, szaladnak az évek Uram, hadd teremjek gyümölcsöket! 8
