Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám
Comenius: Akiket gyűlöl a világ Jn 15, 18—19 Akik magukat Istennek átadták, azokat a gonosz világ békében nem hagyja, hanem mindent ellenükre tesz, rángatja tépi, dobálja, leköpi, gáncsolja, s ahol csak teheti, gúnyolódás tárgyává teszi őket. Sokan pedig, akiket Isten kiváló képességekkel ajándékozott meg, csak megvetést és gúnyt arattak, gyakran még az övéik közt is. Ők azonban ezzel semmit sem törődnek, hanem abban gyönyörködnek, ha a világ befogja előttük az orrát, mint valami bűz előtt, ha elfordítja tőlük a szemét, mint valami undorító látványtól, ha megveti őket, mint a bolondokat, és ha úgy bánik velük, mint a gonosztevőkkel. Jelszavuk, melyről felismerhető, hogy ők a Krisztusé, ez: nem tetszeni a világnak. Ha pedig valaki a sérelmeket nem tudja elhordozni örömmel, azt mondják, hogy abban még nincs meg Krisztus Lelkének a teljessége. így erősítik egymást. Azt is mondják, hogy a világ a sajátjainak ugyanúgy nem bocsát meg, marja, csalja, lopja, bántja őket, — tegye hát ezt velük is, nem baj. Ha a szenvedést el nem kerülhetjük, akkor eltűrjük azt, hogy a világ által okozott kárt nekünk Isten bőkezű jósága pótolja ki. így a világ nevetése, gyűlölete, sérelme és kártevése nekünk hasznunkra válik. („A világ útvesztője“ 48. fejezetéből) Egy misszionárius kérése Ne azért imádkozzatok, — hogy Isten könnyű útakon vezessen engem, hanem azért, hogy kegyelmet nyerjek a fellépő nehézségeket lelkileg leküzdeni; — hogy Isten az imádságaimra feleljen, hanem inkább azért, hogy időt szakítsak az imádkozásra; — hogy Isten hárítsa el az akadályokat, hanem hogy rendíthetetlen határozottsággal mindenképpen — a nehézségek ellenére is — az Ő útját járjam; — hogy Isten a munkámat megáldja, hanem inkább azért, hogy cselekedeteimet megvizsgálja és azokban az Ö akarata szerint vezethessen. Ne úgy imádkozzatok értem, mintha én magasabb szellemi szinten élnék és tökéletesebb volnék másoknál, mivel misszionárius vagyok. Tudnotok kell, hogy a kísértő céltáblája vagyok és a sátán szolgálatomat akarja meghiúsítani, életerőmet elvenni. Azért imádkozzatok, hogy Isten kegyelme által mindenkor ellenállhassak a kísértéseknek. Gondoljatok arra, hogy sokszor én is magányos, kedvetlen, felzaklatott és türelmetlen lehetek. Rengeteg missziói munkát végezhet az ember az Úrért égő szív nélkül is. Ezért arra kérlek benneteket, imádkozzatok értem, hogy égő szívvel, az elveszettek iránt való szeretettel és könyörülettel végezzem szolgálatomat. A mester keze Egy olasz márványbányában egykor fejtés közben megrepedt az egyik nagy márványtömb és a közepén mély lyuk támadt. A kő nagyon szép volt, de a nagy repedés miatt semmire sem tudták használni. Több szobrász is nézte a márványtömböt és a repedést, azután fejcsóválva továbbmentek. Egyszer arra ment Michelangelo, minden idők legnagyobb szobrásza. Meglátta a követ és a repedést, megállt és néhány pillanatig gondolkodott, majd így szólt: „Megveszem ezt a követ!“ Hazavitette és egy márványalakot faragott ki belőle úgy, hogy a repedést kikerülte. így jött létre Michelangelo világhírű szobra — Dávid. A kő a nagy repedéssel mi vagyunk. Te és én. A bűn mély törést okozott bennünk. A tátongó lyuk egész a bensőnkig hatolt. De Jézus, a csodálatos menynyei művész kezébe veszi ezt a követ és remekművet farag belőle. * * * Németországi és svájci olvasóinknak ismételten befizetési csekklapot mellékelünk az önkéntes előfizetés megkönnyítésére. Hálásan köszönünk minden adományt! 3
