Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... A mennyek országa Spurgeon, a híres londoni hitszónok egy alkalommal azt mondta, hogy amikor az Úr Jézus prédikált, Istennek egyik könyvét a Teremtő egy másik könyvével magyarázta meg. Ezt arra értette, hogy az Úr Jézus a beszédeit példázatokkal támasztotta alá, és hogy ezeket rendszerint a természet kincstárából merítette. Spurgeonnak igaza van, ez tényleg így volt. De ez ne legyen ok arra, hogy valaki azt mondja: „Szóval Istennek két könyve van, a Szentírás és- a természet? Akkor rendben van, én nem olvasom az egyiket, hanem csak a másikat. Nem olvasom a Bibliát, helyette forgatom a természet könyvének lapjait. Nem járok templomba, hanem kirándulni megyek és ott kint, a természet templomában imádom Istent!“ Ez az okoskodás, még ha őszinte is lenne, a dolog lényegének a kiforgatását jelentené. Mert ne felejtsük el, a természet csupán magyarázó könyve a mindenható Isten igazi könyvének, a Bibliának, és semmiképpen nem pótolja magának a Szentírásnak a tanulmányozását. Miért beszélt az Úr Jézus annyit példázatokban? Máté evangéliumának 13. fejezetében, egy kimerítő tanítása alkalmával például hét ilyen példázatot sorol fel. Egyiket a másik után. Vajon miért? Bizonyára nemcsak azért, mert a képletes beszéd abban az időben keleti szokás volt, hanem főleg azért, hogy velük Isten magasztos dolgait és országának mély titkát hallgatóival megértesse. Gondolatkörének a központja abban a beszédében a mennyek országa, más szóval az Isten országa volt. Vegyük ezt a nagy jelentőségű szót egy kissé közelebbről szemügyre. De valahányszor így teszünk és a Szentírás egyegy fogalmát behatóan tárgyaljuk — hogy úgy mondjam, a nagyítólencse alá helyezzük —, meg kell emlékeznünk arról, hogy a Biblia nem a mi nyelvünkön íródott, és mi csak a fordítását bírjuk. A magyar fordítás „a mennyek országáról“ beszél és e szónál — ország — képzeletünkben valami elhatárolt tartományra gondolunk, vagy egyik-másik népre, mint ahogy sok ország és nemzet van ezen a világon. Az Újszövetség eredeti nyelvén ez a kifejezés, „mennyek országa“, ennél sokkal többet jelent. Szó szerint: a mennyek királysága, értelem szerint: a mennyek uralkodása. Úgyhogy valahányszor a Miatyánkot imádkozzuk, bízvást így is mondhatnánk: És jöjjön el a te uralkodásod! Ez semmiképpen nem lenne a Szentírásnak kiforgatása vagy meghamisítása. Az Úr Jézust egyszer valaki megkérdezte, hogy mikor jön el az Isten országa. Válasza így hangzott: „Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Sem azt nem mondják: íme itt vagy amott vanI Mert az Isten országa közöttetek, tibennetek van!“ Krisztus eme kijelentéséből egy örök érvényű igazság vonható le. Tudniillik az Isten országa, más szóval a mennyek uralkodása nem egy földi értelemben vett ország, hanem egy állapot. Ahogy egy uralkodónak az országlása is egy bizonyos állapotot teremt. „Tibennetek van!" — mondotta Jézus és ezzel a kijelentésével megjelölte uralkodásának a székhelyét. Beszéde értelmében az Ö országa nincsen valamely területhez vagy nemzethez, sem pedig valamilyen ember alkotta szervezethez kötve. Nincsen tehát sem Jeruzsálemben, sem Rómában, sem Wittenbergben. És nincsen sem ebben vagy abban a felekezeti „izmus“-ban. A mennyei király országlásának a tere alattvalói szívében van. És ahol nincs, tudniillik az emberek szívében — ott nincs! Ennek az igazságnak a felismerése indította Pál apostolt a lelkes felkiáltásra: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!“ Milyen csodálatos ez a párhuzam: a Mester kijelentése — Isten országa tibennetek van — 12
