Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám
Áldozati ének Uram, életvizet ha adsz, ó, hadd legyek korsócska én, amely szinültig megtelik a tiszta árnak mély ölén, s avval, amit kegyelmed ad, sok szomjú lelket megitat. Ha ébresztgetsz majd lelkeket, aranyharangod hadd legyek, amelynek tiszta zengését visszhangozzák völgyek, hegyek. Hadd ébredjen ifjú, öreg, még a süket is hallja meg. Világot gyújtani ha vágysz, ezüstlámpád lehessek én, mely szent olajjal töltve meg, árad belőle tiszta fény. Hogy senki ne tévedjen el, s örüljön, ha orcádra lel. Gonosz farkast ha üldözöl, ó, hadd legyek jó fegyvered, mely tisztán és rozsdátlanul szolgálni kész — de csak neked! Megvédni híveid hadát, kikért szent véred hullatád. S ha harcra hív majd szózatod, zászlódat hadd vihessem én, s nem félve semmi szenvedést, lehessek ott a harc terén. Magasra tartva szent jeled, hirdetve így dicséreted. Ha írsz, Uram, kezedbe végy mint engedelmes tolladat, mely mindent, mit közölni vágysz, kicsinyt, nagyot hűn visszaad. Míg ott, az életkönyvbe fenn, az élő névsor megjelen. Testem, lelkem tiéd, Uram, Te Úr vagy életem felett. Tenéked átadom magam, ki értem adtad életed. Ha béke lenne vagy ha harc, Használj fel úgy, amint akarsz! Hsi, kínai költő verse, ford. Vargha Gyuláné Evangéliumi folyóirat 5. évfolyam 4. szám
