Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám
TÖRTÉNETEK GYERMEKEKNEK A hullám Hónapokon át egy csepp eső sem esett és júniusban, a dél-amerikai tél közepén olyan nagy volt a forróság, hogy a folyók kiszáradtak. Korlátozták a vízfogyasztást. Az emberek sokfelé imádkoztak esőért. Azután egész váratlanul megérkezett az eső és a dagály. Egyik nap szokatlanul magasra emelkedett a víz, elfedte az egész fürdőtelepet és apálykor sem húzódott vissza. Az óriási hullámok állandóan hömpölyögtek a part felé és már majdnem elérték a sziklába vágott országutat. Az iskolában szünet volt és Dániel néhány barátjával lement a tengerhez, hogy megnézze a dagályt. Sokan figyelték az óriási hullámokat. Azonban hirtelen mindannyian csuromvizesek lettek és szinte megsüketültek a hullámtőrőkhöz vágódó víztömeg zajától. — A növekvő veszély láttán az embereken erőt vett a félelem és próbáltak gyorsan visszajutni a városba. De hosszú ideig nem jött semmi jármű. Végre feltűnt egy autóbusz a láthatáron. Már tömött volt, de azért 10—15 ember még bepréselte magát a kocsiba. Alig tettek meg azonban pár métert, amikor egy óriási hullám söpörte előttük végig az országutat. Az ablakokon egy pillanatig nem lehetett kilátni. A vezető nem tudta mit csináljon; a motor leállt, az emberek ijedten kiáltoztak. Dániel egy újabb zöld vízhegyet látott, amely a busz felé közeledett. Úgy látszott, ez menthetetlenül elsöpri őket. „Jaj, végünk van“ — kapkodta zihálva a levegőt. „Úr Jézus, segíts!“ — volt a következő gondolata. Ahogy becsukta a szemét, hirtelen eszébe jutott az a bibliai történet, amikór Jézus lecsendesíti a háborgó tengert. A következő pillanatban a hullámok hatalmas erővel vágódtak az autóbuszhoz. Mindannyian érezték, hogy emelkedik fel az egész jármű és sodródik nagy sebeséggel a vízben. Azután a hullámok visszahúzódtak, a kocsi ismét földet ért — szerencsére még az úttesten. A vezető beindította a motort és hamarosan a városba értek. Dániel üggyel-bajjal kivergödött a tömegből. Még mindig reszketett az izgalomtól s alig várta, hogy elmondhassa otthon, milyen élményben volt része. „Szeretném, ha az Úr Jézus mindig velem lenne — gondolta Dániel —, nemcsak akkor, amikor bajban vagyok. Majd megkérdezem a tanító bácsit, mit csináljak.“ „Úgy látom, az Úr Jézus hív téged“ — mondta a tanító. Kinyitotta Bibliáját: „íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem." Dániel nagyon jól megértette ezt a képet. Szülőfalujában sok ajtón nem volt csengő. A látogatónak kiáltani kellett, hogy nyissák ki az ajtót. „Ha kinyitod életed ajtaját — magyarázta a tanító —, annak végérvényesen kell történnie. Jézus meghalt érted, tehát életed az övé. Terve van veled.“ „Igazán szeretném, ha az Úr Jézus belépne az életembe“, mondta Dániel. És Dániel komolyan gondolta, amit mondott. Vett magának egy Újszövetséget. Még aznap délután olvasni kezdte, és úgy érezte, hogy az Úr Jézus ott áll mellette és beszél vele. Vasárnap Dániel volt az első a bibliakörben. A nagy próba azonban hétfőn következett: vajon most könnyebb lesz az iskolában, hogyha az Úr Jézussal folytatja életét? Csalódottan tapasztalta, hogy még mindig rossz jegyet kapott a feleletére. Ráadásul éppen olyan sok leckét adtak fel, mint azelőtt. De ez most nem aggasztotta. A következő hetekben aztán megtapasztalta, hogy azon a napon, amelyet bibliaolvasással kezd, szinte minden jobban sikerül. Később a bibliakörben kaptak egy füzetkét is, amelyben minden napra ki volt jelölve egy rész a Bibliából. Szorgalmasan olvasta nagy kincsét, az Újszövetséget, és örült, ha találkozott valakivel, aki szintén igyekezett az Úr Jézust követni. Te is közéjük tartozol? 15
