Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám
Növekedjetek az ismeretben! — Újszövetségi görög fogalmak — Az Újszövetség egyik legnemesebb fogalma: hüpomoné. A különféle magyar bibliafordítások így próbálják visszaadni értelmét: béketűrés, békességes tűrés, türelem, elviselés, állhatatosság, állhatatos elhordozás, kitartás stb. Egyetlenegy magyar szó sem tudja önmagában visszaadni a görög kifejezés teljes mélységét. Szó szerinti fordítása: hüpo-alatt, moné-maradás, azaz megmaradás, kitartás valami alatt. A klasszikus, Biblián kívüli szóhasználatban sem volt mindennapi kifejezés. Próbálták vele kifejezni azt a kitartást, amivel valaki elvégez egy rákényszerített munkát, elhordoz egy fájdalmas csapást, viseli a harc fáradalmait vagy türelemmel várja a halál közeledtét. Még a növények ama képességét is ezzel fejezték ki, hogy sanyarú, rossz körülmények között is léteznek. A későbbi görög nyelv, így az Ószövetség görög fordításának, a Septuagintának nyelve, a lelki ellenállóképességet fejezte ki vele, amivel például a Makkabeusok korának zsidó hősei néztek szembe a halállal, Isten ügyéért harcolva. Az Újszövetség vagy harmincszor használja a szó főnévi alakját — hüpomoné, és tizenötször az igei alakját — hüpomenein. Utóbbit így fordították magyarra: mindvégig megállni, helytállni, eltűrni, elszenvedni stb. A jelentésből következik, hogy a hüpomoné igen gyakran kapcsolatban áll a háborúság, szorongattatás fogalmával. Ezek nevelnek állhatatosságra — hüpomoné (Róm 5, 3). Pál a 2 Kor 6, 4—5-ben a szenvedések egész listáját sorolja fel, amik mind alkalmat adnak állhatatosságunk — hüpomoné — megmutatására. A thessalonikai gyülekezetei pedig külön megdicséri a nehézségekben való kitartásukért — hüpomoné (2 Thess 1, 4). A Jelenések, e „mártírok könyve", újra meg újra tűrésre — hüpomoné — inti a hivő embereket a megpróbáltatások idején. E fogalomnak szoros kapcsolata van a hittel is. Jakab szerint (1,3) a türelem, a kitartás — hüpomoné — a hit próbáiban lesz nyilvánvalóvá, s az teszi tökéletessé a hitet. Pál szerint az állhatatosság megbízhatóvá tesz, a megbízható ember pedig reménykedő ember (Róm 5, 3). Ismét másutt arra int, hogy a helytállás — hüpomoné — által és az írásokból merített vigasztalás által bizakodva reménykedjünk (Róm 15,4). S még tovább menve, az állhatatosságban élők egyre közelebb kerülnek a mennyei dicsőséghez (Róm 2, 7), vagy ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja: Isten gyermekei elszántan — hüpomoné — futnak az eléjük kitűzött cél felé (12, 1). Mi tehát a hüpomoné lényege? Nem a türelmet jelenti, amely lehajtott fejjel megadja magát sorsának s várja a vihar elmúltát. A hüpomonében élő ember nem várja tompa alázattal a dolgok kialakulását, mozdulatlanságra és tétlenségre kárhoztatva. Tele van lobogó reménységgel és várakozással. Tudja, hogy a dolgok alakulásából Isten dicsősége bontakozik ki. Nem várja csüggedten az alkonyatot, hanem reménykedik abban, hogy hajnalodik. A hüpomoné mögött mindig nagyfokú bátorság van. Krizosztomusz (aranyszájú szent János), a IV. század nagy keresztyén egyházatyja, akinek vagy ezer csodálatos írásmagyarázata maradt ránk, azt mondja, hogy „a hüpomoné minden jónak a gyökere, a kegyesség anyja, olyan gyümölcs, amely sohasem fonnyad el, olyan erőd, amit sohasem vesznek be, olyan kikötő, amely nem ismer vihart. . . Ez az erények királynője, a helyes tettek alapja; béke a háború idején (nyugalom a zivatarban), biztonság a cselszövések ellen, melyet sem emberi erőszak, sem az ördög hatalma nem tud tönkretenni .. .“ Életemnek egy nehéz, küzdelmes és reménytelennek látszó korszakában hivő angol barátaim egy keresztyén konferenciai meghívót küldtek címemre. A meghívó képes címlapja sokáig ott függött íróasztalom felett, budapesti lakásunkban. A kép egy zongorabillentyűsort ábrázolt, felette egy áttetsző, finom kézzel, amint éppen leüt egy akkordot. Egy fisz-dur akkordot. A finom ujjak csupa fekete billentyűn nyugodtak. Alatta feliratként a tervezett konferencia központi témája: „A Mester keze alatt." Számomra egész prédikáció volt ez a kép. Vannak idők, amikor az Úr bizony csupán életünk „fekete billentyűin" játszik. De akkor is tökéletes a dallam és a harmónia. Amint olvastuk, hüpomoné szó szerint azt jelenti: alatta maradás. Ha a Mester keze alatt maradsz, nem téveszti el sem a dallamot, sem a harmóniát. Lehet, hogy fisz-durban játszik, inkább a fekete billentyűkön s „keményen" (a dur kemény hangsort jelent), de biztos kézzel hozza ki életedből azt a dallamot, amit Ő komponált számodra, mielőtt még megszülettél volna. Hüpomoné! Közli: Nagy Gyula, Montreal 12
