Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám
Húsvét után Húsvét előtt . . . nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt . . . zokogó, bús miértek. Húsvét előtt... ajtók, kemények,zártak. Húsvét előtt . . . arcok, fakóra-váltak. Húsvét előtt.. . szívek, üres-szegények. Húsvét előtt. . . kihamvadott remények. Húsvét előtt... egy nagy: Minden hiába! Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! Húsvét után el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után futni a hírrel frissen. Húsvét után már nem kérdezni mit sem! Húsvét után új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, amely messze esnék. Húsvét után . . . erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, akik még mindig húsvét előtt élnek. T. E. R.А.тоггеу: д Szentleiket ne űzzed el! Egy fiatal leányt temettek New Yorkban. A szomszéd egyházközség lelkészét kérték fel a temetésre. Ez a temetés előtt felkereste a leány lelkészét és megkérdezte: „Újjászületett volt Marika?“ „Nem, tudom — felelte a lelkész. Három héttel ezelőtt erősen az volt bennem, hogy beszélnem kellene vele az üdvössége felől. De elhalasztottam, mert azt gondoltam, hogy Marika minden vasárnap ott van az istentiszteleten, majd lesz még idő vele beszélni.“ Ezután a vasárnapi iskolai tanítóját kereste fel. „Újjászületett volt Marika?“ — kérdezte. „Nem tudom — volt a válasz. — Két héttel ezelőtt az volt a határozott indíttatásom, hogy beszéljek vele az üdvössége felől, de elhalasztottam, hiszen Marika sohasem hiányzott a vasárnapi iskolából és azt gondoltam, lesz még alkalmam vele beszélni. A lelkész ezután az édesanyját kereste fel. „Újjászületett volt Marika?" „Nem tudom — mondta kezeit tördelve az édesanya. Egy héttel ezelőtt úgy éreztem, hogy beszélnem kellene vele erről, de elhalasztottam. Hiszen naponta együtt voltunk, háromszor is együtt ültünk naponta az asztalnál, gondoltam, bármikor beszélhetek vele, lesz alkalmam elég. És most halott s én nem tudom, hogy újjászületett-e vagy sem.“ A Szentlélek három embert is fel akart használni; embereket, akikről fel kellene tételezni, hogy engedelmeskednek a Szentiéleknek: Marika lelkészét, vasárnapi iskolai tanítóját és édesanyját. De egyikük sem volt hajlandó rá, és Marika megtéretlenül halt meg. Amikor ezt hallottam, a következő vasárnap elmondtam Chicagóban. Jelen volt egy leánykor vezetője, akit az eset annyira megragadott, hogy még aznap a leánykor minden tagjával (14—18 évesek) külön-külön beszélt és kérte őket, fogadják be szívükbe Jézust. Az egyik leány, aki befogadta szivébe Jézust és nagy örömmel bizonyságot tett róla, egy hét múlva meghalt. Mennyire örült a leánykor vezetője, hogy hallgatott a Szentlélek szavára és engedelmes volt. Kedves Olvasó, figyelsz te a Szentlélek szavára? Hallgatsz reá, amikor küld, hogy valakihez szólj? Használhat téged? 3
