Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám
Evangéliumi folyóirat 5. évfolyam 2. szám A kereszt Két irdatlan fa összeróva, nincs rajta semmi, semmi szép. De kétezer esztendő óta szór fényt egész világba szét. Csodás erő árad belőle, s mint titkos hang ha szólna rajt. Hiába próbálsz futni tőle, szíven ragad és fogva tart. Ó, szent titok, hogy mind a kettő ott a kereszten egyesült. Miérettünk átokká lett Ő, kiben az Írás teljesült. Isten haragja sújt a bűnre, s reá, ki bűnünk fölvevé. A kereszten is hallgatva, tűrve járult a sújtó kéz elé. Honnét e fény, mely szétsugárzik? Honnét e titkos, szent erő, hogy az, mi megvetettnek látszik, világmeggyőzőn lép elő? A bosszuló Isten haragja ítél-e itt a bűn felett, vagy az, mi szívünk megragadja, a legcsodásabb szeretet? De jaj, ha csak ítélne Isten minket, kik gyilkosok valánk, s a vér, mely hullott a kereszten, átokként hullna vissza ránk! De nincs úgy! Isten azt az átkot áldásra változtatta át, mert úgy szerette a világot, hogy érte adta szent Fiát. A vér, a Jézus drága vére gyógyító balzsam, szent erő. Bűnünket Ő elmossa véle, kegyelmivel élénkbe jő. Szeretve szívünk' megragadja, szent fénye ég felé mutat; szól a keresztről hívó hangja, ó jöjj. s add neki át magad! Vargha Gyuláné
