Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám
Lót intő példája Hogyan is került Lót Sodomába? Isten őt sohasem hívta el, hogy induljon Kánaán földjére. Isten ígéretei rá nem vonatkoztak, csak Ábrahámra. Lót rokoni kapcsolat révén indult el nagybátyjával az ígéret földje felé. Istennel szemben nem is volt feltétlen engedelmessége. Ő nem félt a bűntől. Téged elhívott-e már az Úr, vagy csak úgy beleszülettél a hivő családba? Nem nyugtalanít az téged, ha nincs Istennel személyes kapcsolatod? Lót élvezte Isten áldását Ábrahám mellett. Ő is meggazdagodott. Az a tény, hogy békességes és áldott környezetben élsz Isten gyermeke mellett és mindened megvan, még nem bizonyítja, hogy téged áld az Isten! Lót elveszett volna Sodomában, Isten ki sem hozta volna a veszedelemből, ha Ábrahám nem imádkozik érte (1 Móz 19, 29). Lót becsapta Ábrahámot, amikor választásra került a sor. Az áldott földet, ahol a jószágnak a legjobb volt a mező, ő választotta. A testi embert jellemzi, hogy anyagiakban megbízhatatlan a más kárára. Ábrahám hagyta magát megkárosítani, mert Isten ígéreteit bírta, így jutott Lót Sodomába és ez lett a veszte. Ha valaki, akinek nincs az Úrral szoros kapcsolata, elválik az erősebb hivőtői, meginog a talaj a lába alatt. Lótnák nem volt rossz dolga Sodomában, valószínűleg szép házat is épített. De Isten gyermekének nem lett volna szabad a városban laknia. Ábrahám, Izsák és Jákob sátorlakók voltak, és jaj annak a hívőnek, akinek otthona Sodorna és jól érzi magát benne, mikor mi idegenek és vándorok vagyunk a földön. Gazdag embernek sok a barátja és vígan folyik az élete. Bár Sodorna fortéimé napról napra gyötörte Lót igaz lelkét — ő mást szokott meg Ábrahám mellett —, de azért a hasznáért kibírta és ott maradt, nagy tisztséget töltve be. Sodomában eledelbőség volt és gondtalan békesség, „de a szűkölködőnek kezét nem fogta meg" (Ez 16, 49). Nem kell azt gondolni, hogy nem dolgoztak meg a gazdagságért. Ó, a mai „Sodomában" is folyik a munka! — Ahogy Jézus mondta, ettek, ittak, vettek, adtak, építettek, de amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből és mindenki elveszett (Lk 17, 28). Isten nem veszít el úgy valakit, hogy ne figyelmeztetné. Háború indult Sodorna ellen, győzött az ellenség, nagy lett a rémület és minden elveszett. Lót feleségével, családjával és minden jószágával fogságba került. A drága kéz újra Lót és családja felé nyúlt, jött Ábrahám és kimentette őket. De Sodomába nem lett volna szabad visszamenni nekik; a megmentettek visszatértek a világba. Újra kezdték tehát az életet, még jobban a gyűjtésnek adták magukat. Ha leégett a ház, még szebbet építettek, most már a lányoknak is, mert férjhezmentek. Sodorna még gonoszabb lett, mint volt. A test lépett előtérbe, mert nagyon jó dolguk volt. Paráználkodtak és más test után jártak, ahogy napjainkban szokás (Júdás 7). Akkor készült Isten a végítéletre. Az ég tele lett a bűn kiáltásával, mert annak hangja van. Az angyalok készen álltak, hogy Isten parancsára tüzet bocsássanak Sodomára. De valami viszszatartotta őket: Ábrahám imádkozott. Akkor angyalok hozták a sürgető szót: Meneküljetek! Elvesztek! Fussatok Sodomából! Most Jézus hív, a Szentlélek sürget az evangélium által. — Ember, aki még valamennyire kapcsolatban vagy az Úrral, halld meg az Ő szavát: nincs vesztegetni való idő! Szedd össze a tieidet, vödet, fiaidat, leányaidat és mindenedet, ami a tied és vidd ki e helyről, mert elveszítjük e helyet. Lót bezörget a vejeihez és megmondja, hogy az Úr elveszíti ezt a helyet, meneküljenek. De tréfának vették Lót szavát, kinevették apjukat és tovább aludtak. Jaj annak az édesapának, aki úgy élt, hogy a legközelebbi hozzátartozók, akik figyelték életét, nem hallgattak rá. Nincs hitele a szavának, nincsen aranyfedezete. Szegény Lót maga sem tudta, mit csináljon. Ott volt a hitetlen felesége, aki nek még a neve sincs feljegyezve a 14
